archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • hogy mi a hit S én arcom fölemeltem a fényhez amely ilyen szót lehellett majd Beatricét néztem aki jelben adott parancsot öntenem folyómat melynek forrása bent van a kebelben A kegy mely adta hogy ily áldva gyónjak a legnagyobb Vezérnek kezdtem akkor engedje nékem jól formálni szómat S aztán folytattam A nem ingatag toll írta atyám testvéredé ki Rómát eltávolítá a hamis utaktól a hit a remélt dolog mint valóság a hit a láthatatlan bizonyosság ebben oldom föl én a hit csomóját S akkor hallottam Helyesen bogozzák ajkaid a szót hogyha jól megérted mért mondja valóság és bizonyosság És én feleltem A magas miértek bár tékozolják fényeiket ittfenn még a földi szemekbe el nem értek s azért egyetlen lényegünk a hit lenn amelybe égi remények fogóznak és így van lényeg s valóság a hitben S ez a hit alap az okoskodóknak hogy ami láthatatlan bizonyítsák s bizonyosság a hitből így fonódhat S megint hallottam Ha ennyire tiszták volnának a tanok földön tanúlva éhen vesznének ottlenn a szofisták Igy szólt ama szerelem lángra gyúlva s Megmérve már hallottam újra tőle a hit pénzének mind ötvénye súlya de erszényedben van e hát belőle Van szóltam én oly fényes és kerek hogy jó pénz semmi kétségem felőle S a fény mélyéből ilyen szó eredt amely ott fénylett E szent amulettnek amelyben minden erők rejlenek hogy lettél úra S én így felelek meg A Szentlélek esője mely elárad lapján a régi és új Pergamentnek oly szillogizmus melynek semmi hályog nincs fényén meggyőz és ellene minden bizonyítékot tompának találok S hallám S mért elég hogy meggyőzve hintsen beléd fényt az ó s új tétel s hogy arra szemed mint Isten szavára tekintsen S én Ami e meggyőződést sugallja azok a tények mikhez nem ver üllőt nem hevít vasat Természet hatalma S mi biztosít hogy tény

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m24.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive



  • és másban majd dúsan teremjen mondd meg mi az s mint virágoz be téged lelkedben és mondd honnan kapta lelked végzé a Második láng a beszédet S a szent Hölgy kivel ily magasra keltek szárnyaim mert vezette megelőzött s felelt előbb mint ajkaim feleltek A harcos Egyház egy fia se győzött több reménnyel mint írva áll a Napban mely seregünkre annyi fényt tetőzött azért szállott rá a Kegy íly alakban Egyiptomból Jeruzsálembe jutni még Földi szolgálatból oldozatlan A másik két pont mit nem tőle tudni kérdeztél csak hogy majd elmondja benned az erénynek milyen szerelme gyúlt ki maradjon rá mert könnyen megfelelhet dicsekvés nélkül arra s Isten adjon e feleletre néki bő kegyelmet Mint jó tanuló kész hogy megragadjon minden kérdést jó benyomást teendő és hogy tudása rejtve ne maradjon Remény siettem szólni a jövendő győzedelemnek szent várása s szűli ég kegye s érdem hogyha elegendő S e fényt belém több csillag lángja szűri s legelőbb szűrték az égi Vezérnek dalnoka által írott könyv betűi Tebenned bíznak így zeng a Dicsének mit ő írt akik szent Nevedet tudják S tudják akik az én hitemben élnek Aztán lelkembe harmatozta kútját episztolád eltöltve hogy ma mások felé én hajtom a szent csöppek útját Mig így beszéltem villámlobbanások módjára egy kis sűrü láng remegve s hirtelen ama fényből fölsugárzott s ily szót lehelt A szerelem mely egyre ég bennem még ez erényért mely éltem táborhagyásig s pálmámig követte készt szólnom hozzád aki az erényben tudsz gyönyörködni s vágy hallani tőled hogy mit igérsz magadnak e Reményben S feleltem Minden Istent szeretőnek a régi és uj Irás tűz ki célt s ez mutat rá mit kell remélni főleg Ézsaiás dupla ruhát igért a léleknek majd igaz otthonában s csak akkor van ott ha az Égig ért Testvéred sem igérte mostohábban sőt még tisztábban a

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m25.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • rejtelembül mint más heroldnál összesen kitárul S ily választ kaptam Földi értelemtül s erősítő tekintélytül vezetve legfőbb szerelmed az Istenbe lendül De mondd mily más zsinórral érezed te vonva magad feléje még beszéld el hány foggal mart e szerelem szivedbe Nem volt előlem rejtve oly sötéttel Krisztus sasának terve hogy ne lássam hova céloz a vallató beszéddel azért így kezdtem Minden harapásban amely Istenhez tereli a lelket részem volt hogy szerelme leigázzon Mert a világ mert én megannyi rejtek annak halála ki meghalt hogy éljek a remény mely a jókban égve serked s az előbbmondott örökéltü érvek kivontak a rossz vágyak tengerébül hogy a Jó Szerelem partjára érjek A lombhoz melyből földi kertje épül az Örök Kertésznek szerelmem annyi csak amennyi jó Belőle belé gyül S egy édes dalt hallottam fölsuhanni erre az égről s Hölgyem drága hangját Szent Szent Szent így sietett belefonni S mintha éles fény nyilai suhantják szét álmaid melynek heves sugára szemed hártyáin egyenkint zuhant át a felébredt szem előbb alig állja hirtelen azt se tudja hogy mivé lett amíg magához nem tér nagysokára ugy űzött tova minden kicsiséget szép Beatricém szememből szemével mely ezer mérföld messzire is égett s többet láttam mint előbb mire hévvel kérdém egy negyedik fényről ki lenne aki közöttünk hirtelen tünék fel S felelte Ebben néz lobogva szembe atyjával amaz első földi lélek akit az első Erő megteremte S miként a lombok hogyha könnyü szélnek jöttére meghajolnak majd kinyúlva otthonos magasukba visszatérnek úgy lelkem előbb kábulatba fúlva szavára majd a kérdésekre gerjedt vágy adott néki biztonságot újra S így kezdtem Óh egyetlen érve termett gyümölcs ősatyám kinek minden asszony lánya és menye könyörgök felelj meg Látod mint éget buzgó és igaz szomj tudod miért s nem is pazarlom a szót itt hogy válaszodnak időt ne mulasszon Mint egy betakart állat hánykolódik

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m26.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • amik reám bizattak és kereszteltek ellen hadba szálljon sem hogy én jó legyek pecsét alaknak megvett hazug kiváltság levelekre mitől tüzem gyakran pirulva lankad Pásztor ruhában farkasok seregje dúl s látszik innen minden legelőben Isten haragja miért nem vered le Véremet inni immár készülőben cahors és gaszkony Óh szent alapítvány mily hitvány végre fajzottál belőlem De a nagy Végzés mely megvédte hitvány ellenek ellen Rómát Scípióval hoz gyors segélyt haragját lángra szítván S te fiam majd lenn ajkat tárva szólalj kit földi súly még le fog vonni földre s mit én nem rejtek tárd ki földi szóval Mint megfagyott gőz mely a földi körbe száll s légkörünkön áthat ha az égen a csillag Bak szarvát a Napba döfte úgy láttam fényes díszeket a légben és diadalmas pelyheket havazni akik sürűen gyűltek ott elébem Szemem követte néhány száz arasznyi téren át de az égi messzeségbe nem tudott velük végtelen utazni S Hölgyem ki látott figyelemben égve nézni föl rájuk Lefelé nézz szóla hogy lásd mekkorát fordultál az égbe S láttam hogy első lenézésem óta útam az első égöv közepétül széléig futó félivét berótta S láttam Cadixon túl mely tájra szédült bolond Ulysses és innen a partot melynek Európa édes terheként ült És még több látványt is elémbe tartott földünk kis kertje de lábam alatt már a Nap több mint egy csillagnyit kanyargott Szerelmes lelkem amely mindig ott jár szép Hölgyem körül visszanézni végre édes arcára vágyban lobogott már S ha természet vagy művészet kitépte lelked egykor magadból másba veszni emberi húsba vagy müvészi képbe próbáld multadból mind összekeresni együtt sincs oly kéj mint tekintetemnek volt nevető szemébe visszaesni S bűvös ereje e gyönyörű szemnek tette Léda fészkéből kiröpítve hogy a leggyorsabb égben fennteremjek Egyforma annak fényes magas üdve minden részén hogy még csak azt se sejtem hogy Beatrice mely tájába vitt

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m27.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • arra gondolj hogy mitől tud oly sebesen forogni a tűzes szerelemtől vonzalomtól S én Ha oly rendben látnám itt lobogni őket mint a Föld körül sorba lengnek már ennyi szóban meg tudnék nyugodni de ott oly fokban láttam őket szentnek e gyűrüit az érzéki világnak amint centrumtól távolabb kerengnek Igy ha e templomában a csodáknak melyet csak fény és szerelem határol betellve kell megszünni mind a vágynak meg kell még tudnom e forgósugárról a példázottól mért tér el a példa Magamtól nincs sejtésem e csudáról Ne bámuld hogyha nem látsz itt a célba ujjad gyenge e keményült csomóra melyet oldozni senkisem kisért ma Igy kezdte Hölgyem aztán újra szóla Figyelj mit mondok és vágyad betellhet csak eszedet jól élesítsd a szóra Minden égkör annál tágabbra terjed amint az erő s belső hathatósság minden részében nagyobb lángra gerjed Több a boldogság ott hol több a jóság s a többet mindig nagyobb tér fogadja ha minden részben egyenlőn aprózzák Igy ez az ég mely magával ragadja a Mindenséget megfelel a körnek mely legtöbb tudást és szerelmet adja Hát csak az Erő fokával jelöljed a nagyság mértékét ne testi látszat szerint mely itt szemedben körbe görbed és csodálatos összhangzást találsz majd kicsiről sokra nagyobbról a többre amint a Szellem egeknek arányt szab Ahogy kitisztul egünk csonka gömbje hemiszféránk ha Észak szele lágyabb lehelletű arcából fú a ködbe s a pára melytől a lég színe bágyadt oszlik az ég arca mosolyra virrad és báj önt el kertjében minden ágyat úgy érzem én hogy szemeim kinyilnak mikor megfelelt Hölgyem ajka nékem és az Igazság fölkelt mint a csillag S hogy eddigjutva megállt a beszédben a szent körök megizzva fölragyogtak mint a forró vas a kohó tüzében Szikrák követték lángjait azoknak és többre gyűltek mintha kicsi számot duplázol egyre kockáin a sakknak És karról karra szent

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m28.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • mint húszig olvasnál a járom alól egy csapat angyal bűnbe lengett hogy földeteken bús zavart csináljon Más rész maradt és megnyitá e rendet melyet látsz oly kedvvel hogy mindazóta máig egeket forgatva kerengett Igy volt mióta gőgben átkozódva fölkelt az akit láttál lent a mélyben a világ minden súlyától zuzódva Akiket itt látsz mind kész minden érdem javát a Jóra hinteni ki nékik hivatalt és erőt ily nagyra mért fenn azért látásuk magas lánggal ég itt a maguk és a Kegyelem tüzével s lelkük kemény mit semmi bűn se szédit S ne legyen benned arról semmi kétely hogy érdem elfogadni a Kegyelmet ki kész örömmel tárja rá szivét fel Most már szabadon nézhet szét figyelmed e szent körön más segítsége nélkül ha szavam eddig eléggé figyelted De mert a földön az angyali néprül azt tanitják hogy lelkek ők akikbe emlék akarat és észrevevés gyül tovább szólok hogy legyen földeritve előtted a tan melyet földi elmék befonnak többértelmü betűikbe E lények kiknek boldoggá figyelmét az Isten mindentlátó arca tette soha azt onnan másra nem emelték Igy látásuk egységét sohse szegte semmilyen új tárgy s nem oszolva nincsen szüksége kapcsoló emlékezetre Ébren álmodik más tant aki hint lenn hiszi vagy nem mert ha nem hiszi s vallja még nagyobb bűnnek s szégyennek tekintem Azért jár egyszer erre másszor arra bölcselmetek mert a látszat szerelme és hiu dicsvágy ide oda csalja S mindehhez több még az Egek türelme mint aki a Szentírást meggyalázza mellőzve vagy értelmét elterelve Nem gondolják meg mennyi vérrel ázva hullt földre magva s mily becse van annak ki magát hozzátartva megalázza Mindenkinek saját eszméi vannak azokra büszke és azt prédikálják s hallgatni kell az Evangéliomnak Egyik azt mondja hogy Krisztus halálát gyászolni a Hold állt a Nap elébe hogy ne engedje a Földre sugárát A másik hogy magától jött

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m29.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • égőbb mint ott volt a fény gyürűje mely szememet tüzfátyollal borítva minden látását elragadta tőle A Szerelem mely az eget csititja üdv fénnyel mindig így fogad magába hogy a gyertyát lángjához idomítsa E pár rövid szó nem zengett hiába mert rögtön érzém földi erőn túlra hogy új erőnek gyűl lelkembe tápja és szemem új látásra gyullad újra ugy hogy nincs fény amelyet ki ne állna akármilyen vakító lángra gyúlna És láttam oly fényt mintha folyam árja villámsütésnél és csodás derűben tavaszból hímzett part közt folydogálna Szikrák a vízből pattogtak sürűen s mindkét parton a virágokba ültek mint a rubintok aranyos gyürűben S amint illattal ott megrészegültek visszamerültek a csodás folyóba ők bemerültek mások fölkerültek Annál kedvesebb mennél lángolóbbra gyul szent vágyad hogy ami titkosat lát szemed mélyébe elméd behatódna De e folyónak kell még inni habját mielőtt csillapodna szomju lázod hallám szólni szemeim drága Napját S hozzá tevé E folyam e topázok kelve és szállva pázsitok mosolyja a Valóságról csupán szürke vázak nem mintha Az nehéz értelmü volna benned a hiba aki még szemeddel gyengébb vagy hogysem ily mélyig hatolna Mikor a csecsemő nyul csöpp kezekkel az emlő után hogyha túl a rendes órán később talál ébredni reggel ez hasonlít az én mohó szememhez s fénylőbb tükörré tenni azt benéztem a Habba melytől minden fényesebb lesz S amint pillámnak beivám egészen eressze alá láttam hogy szalagja a hosszukásból kerekforma lészen S mint álarcot magára aki rakna másnak látszik mint előbb ha kitárja az arcot ami rejtezett alatta gyujtott e szikrák és virágok árja uj pompát s láttam hogy az ég előttem mindkét udvara látványát kitárja Óh Isten fénye benned emelődtem az igaz Ország dicsét látni engedd hogy amit láttam most szavakba szőjjem Olyan fény van ott hogy a földi szemnek láthatóvá lesz Alkotója benne mely e Látáson kívül nem pihenhet

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m30.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • mondja el ami ott van ugy padról padra karról szállva karra sétált szemem az éles fényözön közt most fel s alá majd körben jobbra balra Láttam fönn nyert fény és önnön öröm közt égni ezer szerelmes arcu lelket s a szentséget rajtuk mint drága köntöst De míg szemeim így mohón betelltek teljes képével a Paradicsomnak külön eddig egy pontra sem figyeltek Fölnéztem hogy új szomjra gyúlva mondjak pár kérdő szót Hölgyemhez mely kicsalja ajka válaszát oltani e szomjat Egyet kérdeztem s más felelt meg arra Hölgyem helyett im egy Agg állt elébem ruhában hasonló az égi karra Vidám jóság ült arcán és szemében és oly komolyság minden mozdulatban minő gyengéd atyához illik épen Beatrice hova lett így riadtam S felelt Ő kért hogy a szomjat mit érzel oltani helyem érted odahagyjam És hogyha a harmadik sorra nézel felülről kezdve meglátod a trónon amelyet szerzett földi érdemével Arcom fölnézett anélkül hogy szóljon s láttam Őt ahol az örök Sugárból magára koronát és takarót fon Halandó szeme még sohasem állt oly messze habár a mély tengerfenéken a legfentebben zengő éghatártól mint én onnan hol Ő ült ama Széken de ez mitsem tett mert a drága képet szemem közvetlen villantotta nékem Óh Hölgy ki tetted hogy reménynek éghet lángja szivemben s elviselted értem hogy nyomát a Pokolban hagyja lépted minden dologhoz amit végigéltem kegyelmet és erőt nekem te ontál jóságodé s hatalmadé az érdem Te szolgaságból szabadságba vontál minden eszközzel mindenféle módon amílyet el se képzel földi kontár Bőséged tőlem vissza ne huzódjon hogy általad gyógyult lelkem előtted tetsző legyen ha testből oldozódom Igy szóltam s messziről a drága Nőnek szemeit felém mosolyogni láttam majd újra az ős Kúthoz emelődtek S a szent agg szólt Hogy ne legyen hiában utad s végére juss amire küldött a szent kéréssel egyesülve vágyam röpüld be szemeiddel

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m31.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive