archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • volna ék módjára verve e népek közt még mint szomszédjuk ülni Galluzzón s Trespianón túl se kelve mint őket határunkban tudva tűrni Aguglion és Signa parasztja bűzét ki már szemét csalásra köszörűli Ha ama legmélyebbre vetemült nép nem nézné Cézárt mintegy mostohája hanem mint édesanya magaszültét sok ki Flórencben boltokat csinál ma s polgár Simofontiba visszafutna ahol koldulva házalt nagypapája És Montemurlo Conti kézre jutna s Acone papjához tartozna Cerchi s talán Grevéhez Bondelmonti újra Mindig veszélyes a népet keverni mert a város romlását mint a testét beléjutott rossz új anyagra termi Vak bika előbb megtalálja vesztét mint vak bárányka és egy szablya szúrni jobb lehet ötnél ha gonddal hegyezték Nézd hogy ment tönkre Urbisaglia s Luni s utánuk már hogy mennek tönkre hullnak a hanyatlásba Sinigaglia s Chiusi s akkor nem érzed csodásnak sem újnak hallani hogy a családok kihalnak mikor még a városok is kimúlnak Halált hordoznak minden birodalmak mint ti csak tovább rejtik mivel hosszú éltük van s kurta az emberi sarjnak És mint a Holdnak égforgása lassú szüntelenséggel partokat ha fed s tár Firenze époly forgó lenge sorsú azért csodálatosnak azt se vedd már mit most mondok elődbe vágyva híni ős népét kiket a Múlt tőled elzár Láttam az Ughi Greci Catellini fajt Normannit Filippit Alberighit nagynak előbb majd pusztulással víni A sok nagy nagyot s a sok régi régit az Arca házat és Sanella házat Soldanierit Ardinghit és Bosteghit A farnál melyet ma annyi gyalázat terhel hogy már a bárka szinte süllyed mit hajdan annyi vihar szele rázott láttam akkor hogy hűn őrködve ülnek a Ravignan ok Guido gróf s akikre a Bellincion név címei derülnek Pressa immár a kormányt megkerítve tudta forgatni s Galligai úrnak arany fogó volt már kardjára ütve Már amaz Oszlop pettyei virúltak s Sacchetti Giuochi Fifanti Barucci s Galli s

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m16.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive



  • mostohától menekülve Athénét Hippolytos odahagyta úgy hagyod el Firenzét kényszerűlve Készíti már a gonoszok csapatja az ürügyét és mit ne tenne könnyen ki még Krisztust is mindennap eladja S a durva nép a vesztest szidja fönnyen szokás szerint de majdan visszavíjja jogát az igazság büntetve szörnyen Aminek legjobban fog fájni híjja elhagyod s első nyíl ez elhagyásé melyet rádlő a számüzésnek íjja Majd megtudod mily sós kenyér a másé s föl és lemenni mílyen kínos ösvény keserves lépcső az idegen házé De ami legjobban sújt még a fösvény gonoszok és butáknak társasága akikkel együtt ragad el az örvény Ellened a bolondok durvasága de majd az ő homlokukon fakad csak s nem a tiéden a szégyen virága Barom voltukról bizonyságot adnak tetteik és becsűletedre vál ha magadból csinálsz pártot magadnak Az első menhely mely készítve vár az hogy a Nagy Lombárdi kegye rádszáll kinek címere lépcsőn szent madár s kezed minden nyájasságában áskál hogy kettőtök közt vevésből adásból az lesz előbbi mi utóbbi másnál Vele találod akit foganáskor úgy megjegyzett e csillag szent erője hogy élete híres lesz e varázstól Még nem sokat tud a világ felőle mert fiatal még csak kilencedízben forog körűle e körpök gyürűje de a Gaszkonyi Henriket ki hisz benn nem szedi még rá mikor már e jellem túl pénzen gondon föllobog a tűzben És kell hogy nagyságának híre keljen s pompája nőjjön úgy hogy róla majdan ellenségének is beszélni kelljen Amit ő tesz majd benne bízz a bajban mert ő emberek sorsát megcseréli azt aki koldus vagy dús vala hajdan Ezt írd elmédbe de nem kibeszélni S mondott olyakat hogy elhihetőnek majd aki látja még azt sem ítéli S így toldta Fiam ezek íme főleg a hallottak glosszái ez az ármány amit csak néhány forgás rejt előled De rossz szomszédaidnak nem kívánnám hogy írigyük légy hisz

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m17.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • korbács S még kettő vonta szememet magára ott a Nagy Károly és Roland nevére mint sólymár szeme tapadt a madárra Vilmos lángjára Rainouard hevére néztem föl még majd Gottfried herceg illant majd Guiscard Róbert a kereszt tövére Az is a többi közt nevezve csillant kivel már szóltam hangját jól kivettem s hogy a nagy Karban mily zenét ad ily hang Jobbra fordultam hogy kifejezetten halljam Hölgyemtől mit kell tennem ottan vagy lássam tükrözve a szent szemekben és észrevettem hogy sugara jobban világit és még ezerszer vidámabb mint legutóbb vagy máskor látni szoktam És mint a munkás ha izomzatának munkája folytán napról napra érzi s mindig örül hogy új ereje támad akként éreztem akkor én hogy égi keringésemnek íve nőtt az éggel látva csodám hogy fényét megtetézi S mint lányka arca lenge könnyüséggel cserél levetve szégyenszíne terhét pirost fehérrel és rózsát a jéggel úgy lobbantotta lángja győzedelmét fehéren a hatodik égi csillag felém melyben egyszerre bennetermék S láttam szerelmi tűzben égve virrad a joviális juppiteri fáklya s arcán nyelvünknek több betűi nyilnak És mint madarak a parton ha látva a prédát üdvözölni fölröpülnek s fonódnak sorba ékbe karikákba úgy láttam itt hogy szent lények vegyülnek s válnak el ismét s dalolva s röpülve majd D majd I majd L formába gyülnek előbb dalolva és a dalra gyülve s e jelek egyikévé összeállnak azután kissé hallgatnak megülve Óh szárnyas lovon szálló lány ki szárnyat adsz a lángésznek s halhatatlan éltet mint ő veled sok népnek és királynak világíts meg hogy adjam vissza kérlek alakjukat miképen megfogantam rövid versekben nagy erőd zenélhet Így megjelentek minthogy néma hangban hangzó és mássalhangzó hétszer öt s én élő szókká formáltam magamban DILIGITE JUSTITIAM szökött ige s főnév előbb előmbe s aztán QUI JUDICATIS TERRAM mind kijött S azt ötödik szó M jében marasztván rendjüket állva aranyos

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m18.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • szűk edényét minden kisebb teremtmény ama Jónak ki csak magában határolja lényét És ebből már kitűnik láthatólag hogy látástok mely csupán egy sugára és Észnek ama mindenüttvalónak annyi erőt nem ölthet fel magára hogy Végokát sokkal messzebb ne tudja annál ameddig terjed szemhatára Igy az örök Igazság égi kutja oly rejtély a ti világtok szemének mint a tengerek mélyeinek utja Mert noha partnál még fenékre érhet beljebb nem látja bár ott sem hiányzik csakhogy mélysége elrejti a Mélyet Nincs fény ha nem a Derüből sugárzik melyet nem zavar semmi csak sötétség nélküle s húsnak árnya s mérge látszik Előtted már a rejtek és a Vétség mely az élő Igazságot takarja s amitől lelked gyötri sűrü kétség ha kérded Kit az Indus messze partja szült ahol senki a Krisztust valójában nem mondja írja olvassa se hallja minden szándéka s minden tette jóban fárad amennyi látást nyert az Égtül és nincsen vétke példában se szóban hitetlen hal meg s kereszt vize nélkül hol az igazság mely őt elitélje s ha ő hitetlen hogy róhatni vétkül De hát ki vagy te hogy birói székre ülj és sok ezer mérföldről itélhess kurta látásod egy araszig érve Bizony ha itt tovább vitázva éles ésszel az Irás szavát nem figyelnéd sok kétség kelne benned és veszélyes Óh földi állatok óh durva elmék Az ős Akarat ki maga a Jóság sohsem távozott önmagától el még igazság csak az összhangban valóság vele s Ôt semmi földi jó se vonja inkább belőle árad mind a jóság Mint gólya még fészke fölött csapongva röpköd ha fiókáit megetette s bámul rá kinek betellt kicsi gyomra úgy tett a Sas s én szemem rájavetve néztem az áldott képet kinek annyi szent bölcsességből szövődött a röpte Hallám dalolni és láttam suhanni s szólt Mind neked e dal ki azt nem érted örök itélet

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m19.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • Úr halálát halasztá bűnbánó szivébe látván Most látja már hogy földi szív imáját meghallgatva nem csorbul az Itélet amikor lenn holnappá teszi má ját Utána jő kiben rossz végre éledt Jó szándék mert pápa kedvére vélem s a törvényekkel görögföldivé lett Most látja már hogy nincs ki úgy itéljen hogy a tettéből jött rossz néki ártson bár a világnak romlására légyen S ki szemívemre lehajló vonást von Vilmos kiért kell hogy a föld mely élve sírja Frigyest és Károlyt fölkiáltson Most látja már mint ölel kebelére igazságos királyt az Ég mikép itt ragyogva jelzi lángsugáru fénye Ki hinné földön hol oly sok a tévhit hogy a trójai Ripheus e körben miként annak ötödik lángja fénylik Most látja már mit kétségtől gyötörten nem lát a föld az Úr kegyelme titkát bár ő se hat legmélyre a Tükörben Mint aki légbe látja a pacsirtát szállni dalolva s majd hallgatva hogyha beteljesíti csöpp szivét a vígság úgy láttam amint hangját csítitotta ez a hű képe amaz égi Kéjnek melynek kényére van minden ahogy van S bár csak az voltam szívem kételyének mi az üveg a színnek mely ruházza mégsem állhattam meg hogy ne beszéljek mert nagy erővel lökte ki nyomása ajkamról a szót Mi van itt s a Sasnak új lángra lobbant ünnepe varázsa és láttam hogy szemei csillagossak és az áldott Jel nem hagyott epedve várni soká hogy szent titkába hassak Látom hogy amit mondtam elhiszed te mert én mondom de meg nem érti elméd s így van bár tudva mégis ködbe fedve Úgy teszel mintha nevét megfigyelnéd valaminek jól de a név nem önt fényt mivoltára s így magyarázni kell még Regnum coelorum eltüri az önkényt élő reménytől s forró szeretettől amely legyőzi az isteni törvényt nem ahogy szokott ember emberektől győzetni de mert akar lenni győzve s jósága győz mikor

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m20.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • az kitől mikorban és hogyanban várom az intést némán áll s így én sem mondom fennhangon el ami szavam van Mire a Hölgy ki látta kétkedésem a mindent látó Istennek szemében szólt Töltsd be forró vágyadat egészen S én kezdtem Bennem oly csekély az érdem nem méltó válaszodra mégis annak kedvéért aki mert engedte kérdem mondd boldog Élet kinek rejtve vannak vonásaid a magad örömében mi hozott mellé így csekély magamnak És mondjad miért hallgat itt az Éden édes szimfóniája Más körökben oly áhitattal zeng oly égi szépen Hallásod mint látásod gyenge röppen válasza hozzám s így nem zeng az ének mint Beatrice sem mosolyog itten S fokain az ég arany lépcsejének hozzád szálltam hogy téged ünnepeljen hangom és pompás öltönyöm e fények Nem hogy nagyobb tán másénál szerelmem mert másban is van itt még több vagy ennyi szerelem mint fényük mutatja jelben de mely a Világterv cselédje lenni méltatott az ős Szeretet kirendel mint látod így szolgálatodra tenni Látom bölcs Lámpa szóltam hogy e szent hely udvarában a szerelem s szabadság megegyezik az örök égi Renddel de azt előttem még ködök takarják társaid közűl így eljönni értem miért szállt épen ez a hivatal rád Még szavaimnak végéhez sem értem malomkerék módjára körbeforgott s középső pontja centrum lett a fényben s szólt a bennűlő Szerelem a Boldog Az isteni fény énreám leszállott áthatva ezt a forgólángu burkot s ereje látásommal egybeállott s magam fölé emelt hogy íme látom a legfőbb Lényeget amelyből áradt Innen ered vígságom tisztaságom mert amennyire látásom kitisztul annyival tisztábbfényü lesz a lángom De kire a legtisztább égi dísz hull az Úr szemébe néző Szerafin se felelne néked bármily fényre is gyúl mert a felelet elméd vágya kincse oly rejtve űl az Úr végzése mélyén hogy nem lesz hogy földi szem tekintse És a halandó földnek visszatérvén

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m21.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • lélek melyet íme látok tűzeitekből sugarazva szerte bizalmamat kitárta mint virágot mint nap a rózsát amikor kipattan s ereje mind több kelyhe egyre tágabb kérlek azért atyám mondd meg ha kaptam az Égtől olyan bőségű kegyelmet hogy arcodat láthassam takaratlan S szólt Testvér várj hogy e kegyet kinyerjed a végső körben vágyad majd eléred hol az enyém s a többi mind betellnek Ott tökéletes ott lesz teljes érett minden vágy ott van mindörökre minden rész helyén hova tette ős Itélet mert nincsen térben és pólusa nincsen s odáig ér föl tőlünk ez a Lépcső s azért van hogy szemedből eltünik fenn Odáig látta égbenyúlni végső végéhez Jákob pátriárka s látta hogy szent fokain angyalnép megy és jő De most nem indul rajta senki lába a földről s állnak még a Regulák csak hogy több papir fogyjon a világba Bűnbarlangok ma titkosak buják ami klastromnak volt valaha szánva s rossz liszt zsákjává lettek a csuhák De még az aljas uzsora se bánja Istent úgy mint a szent javak kamatja mi a barátok szívét gyújtja lángra Mert úgy kell hogy az Egyház annak adja amit gyűjt aki kér Isten nevében nem rokonokra vagy más még csufabbra De oly könnyűség van a földi vérben hogy jó kezdet nem bír több évnyi léttel mint ami kell hogy tölgyön makk megérjen Arany és ezüst nélkül kezdte Péter Ferenc szegényen és alázatossan magam is puszta bőjttel és beszéddel És e kezdetet jól megnézve mostan s aztán azt hogy mi lett belőle látod hogy fehér volt és barna ami most van A Jordán hajdan visszafelé vágott tengerben út nyílt mert az Úr akarta nagyobb csoda ki itt ad orvosságot Mondá és elvegyült a szent csoportba s láttam összebbsimúlni e csoportot majd mint forgószél légbe szállt kavargva Hölgyem utánuk intett föl a boldog lépcsőre szállni és édes varázsa

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m22.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • az élet e táplálékon kicsapott magából és meg se tudom mondani mivé lett Nyisd föl szemed mert szemem tűze lángol Eleget láttál hogy immár kibirjad és mosolyomba nézni mi se gátol Úgy voltam mintha lassan kelve virrad előtted egy felejtett kép s hiába igyekszel hogy eszedbe visszahíjjad hallva e kegyet amelynek dijába nincs méltó hála s mely végkép beírva a Múlt könyvébe a memóriába Ha minden ajk egyszerre dalra nyílna mely Polyhymnia s hugai édes tejét valaha dalra hízni szívta nem jutna az igazság ezredéhez segítve lelni szót a szent mosolyra s arcát leírni mily gyönyörűséges Azért kell hogy e pontot átugorja Éden felé szállván a szent Poéma mint ki előtt az út omolva volna De elgondolva milyen súly e téma s mily halandó váll remeg itt alatta ki az kiben a gáncs ne lenne néma Nem oly ut az hogy kis ladik szaladja s nem való magát kímélő hajósnak hol bátor bárkám hasít be a habba Mérthogy szemeddel arcomra fonódsz csak miért nem nézed a sok szép virágot amelyek Krisztus napjától bimbóznak Itt van a rózsa melyben amaz áldott ige testté lőn s liljomok amellyek illata vitte jóra a világot Igy Beatrice s készen hogy figyeljek szavára én fölnéztem hogy kiállva a fényt gyengeségemmel harcrakeljek Mint napsugárban mely tört felleg árnya mögül jön aki látja dús növényzet rétjét s árnyékból néz napos virányra úgy láttam én ott felhőit a fénynek mely mind felülről világítva égett de napjukat fenn nem láthattam én meg Áldott erő mely átitattad őket fölemelkedtél hogy fényét ne vedd el szememnek amely nem bírt volna téged A szent Virág neve mely este reggel zendül imámban erőm visszaadta a felsőbb lángig szállnom e szemekkel S amint szemem lefestve megmutatta mekkora és milyen a drága Csillag mely győz az égben mint győzött alatta az égből íme egy tűzcsóva

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m23.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive