archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • kevesebb baj lenne a világban Körülpólyáz sugárzó örömöm s képem e láng előled úgy takarja mint a kis hernyót rejti a selyem Szerettél engem s volt is okod arra ha még lenn élnék hozzád hajlamomnak gyümölcse volna ma s nem puszta galyja A balpart melyet habja mos a Rhőne nak miután benne elvegyült a Sorga várt engemet trónjára hatalomnak S Itáliának háromfalvu sarka Bari Gaeta és Catona honnan Trontót s Verdét tengernek lesi torka S a világ látta hogy homlokomon van ama föld koronája hol az osztrák partoktól elvált Duna vize csobban S merre Pachino és Peloro közt vág égnek a füst szép Szicilia öble ahol a lombot forró szelek fosztják nem Typhoustól kéntől gőzölögve most oly királyt szolgálna kit a Károly s Rudolf véréből én nemzék a földre ha a zsarnokság mely a nép nyakáról nem tágít azt nem tette volna hogy ma Vesszen zuhog Palermo ajakáról S ha ezt testvérem jókor látta volna Catalonia fösvény kapzsiságát kerülné már hogy a békét ne rontsa S valóban szükség hogy előre lássák szemei a sorsot vagy más helyette hogy túl ne rakja megterhelt naszádját Természetével olyan környezetbe pazarból válván fukarrá kerülni kár volt mely a pénzt csak ládába szedte Hogy látsz e magas örömmel örülni mit szavad önt belém uram az Úrból hol minden jó ered és elmerűlni óhajt látsz mint én magamat az újból növeli ezt az örömet s kivált az hogy onnan látod tükrözve az Úrból De az örömmel kételyt is kiváltasz hogy édes magnak keserű gyümölcse miért lesz oldd meg ezt és kétszer áldasz S ő szólt Ha szavam méltó hogy betöltse vágyad az igazság felé ma hátad helyett az arcod fog fordulni bölcsen A Jó amely vidítja e világot gondjából önt erőt a csillagoknak forgatva melyek lépcseit ma hágod S a földiek csillag után forognak mint mérte

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m8.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • vétkét De lesz még hogy Padova vére fösti mert népe a törvénytől elhajol a vízet amely Vicenzát füröszti S hol Sile és Cagnano összefoly emelt fővel jár még egy oly Hatalmas kinek szövik már tőrét valahol Feltro is fogja még siratni aljas büneit pásztorának mert külömbet maltai várban sem szorít a karvas Hasasnak kéne lenni a vödörnek hová Ferrara vére férne s fáradt lenne ki megszámlálna csöppre csöppet ami e nyájas pásztor által áradt párthűségéről szíves mutatónak és íly szivesség jellemzi a tájat Fenn tükrök állnak földi névre Trónak hol az itélő Isten arca fénylik belőlük bírom jóra mérni szómat Elhallgatott s már láttam mint vezérlik más gondok őt míg lengve visszatáncolt honnan imént kivált a szent füzérig S a másik örömből mely ama láng volt kinek hírét már ismerém kiszöktek fényei s mint rubint a Napba lángolt Odafönn fényük van az örömöknek mint lenn a földön mosolyuk s pokolban a kínt fokai mérhetik a ködnek Az Úr mindent lát és te látsz az Úrban szóltam s belőle semmi sincs előled óh Boldog Szellem Eltakarva zordan Vágyamra mért nem árad hát belőled a hang amelyet az eget derítve a jámbor lángok énekükbe szőnek akiket hat szárny csuklyája terít be Ha bennem volnál ahogy én tebenned csöppet se várnék én kérdéseidre A legnagyobb völgy hol vizek pihennek hacsak nem mondod kezdte íly szavakkal a földövező Óceánt ilyennek ellenkező partok közt szembe nappal oly messze nyúl hogy délvonalra válik a horizont míg partot érsz a habbal E völgynek partján éltem én halálig Ebro és Magra közt mely kurta pályán határt von Toscanától Genováig Egy napkelet s egy napnyugat határán ül Begga és a föld hol én születtem mely forró vérrel ázott öble táján Folcónak hívtak kiknek ismeretlen nem volt nevem a földön s e planéta fényes lett tőlem mint én tőle lettem

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m9.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • csucsoknak útját járni sekély nem csoda mert ki látta a szemet mely Napon valaha túl szállt A fő Atyának negyedik családja ült itt titkával Általa betellvén ahogy Fiát és Fuvalmát bocsátja Köszönjed lángolt Beatrice nyelvén az Angyalok Napjának aki téged e földi napba méltatott emelvén Halandó szív még soha úgy nem égett s magát megadva nem kelt áhitatra teljes Istenbe olvadása végett ahogy én égtem akkor e szavakra Minden szerelmem úgy az Úrba foszlott hogy Beatricét is homály takarta Ô nem neheztelt sőt mosoly piroslott ajkán hogy fényben nevető szemétűl eggyégyült lelkem újonnan megoszlott S láttam hogy több láng ott kettőnk köré gyűl hangra édesebb mintsem fényre fényes s befonnak győztes eleven füzérűl Latóna lányát látjuk így ha éj lesz néha gyürűzve mert a lég ködökben s övűl szorítja ködeit köréhez Ég udvarában honnan visszajöttem oly ritka ékszert láttam én elégszer melyet örökre fönnhagy ki leröppen ez énekes láng ott mind ilyen ékszer melyről ha látni szárnyakat nem öltesz némák követségével megelégszel S amint háromszor körültündökölt ez égő napok lengése mint a csillag mely szilárd pólus körül égi kört tesz nőknek tetszettek kik percre se bírnak oldózni táncaikból csak megállnak míg új zenének akkordjai nyílnak s egyikben íly hang gyúlt Ha a Sugárnak kegy sugarának melyből a valódi szeretet lobban és szeretve árad tetszett tebenned ekként fokozódni hogy fölvezetett e lépcsőn amellyen le nem mehetsz csak újra fölhivódni nincs aki tőled megtagadni merjen bort kancsajából ha láncon nem őrzik mint vízet gáttal hogy tengerbe keljen Tudni vágysz míly virágokból szövődik e tánc a drága Hölgy köré füzérűl ki téged égbe szállani erősít Én ama nyájnak voltam mezejérül bárány amellyet Domokos vezérle s hol ki tilosba nem tér megkövérűl Ez aki engem jobbról áll kisérve a Kölni Albert a Testvér a Mester s én Aquinói Tamás voltam élve De hogy bennünket

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m10.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • felé száll az ártó hő s fagy a Nagykapún s mögötte renyhűl súlyos igában Nocera meg Gualdo E lejtőn ott hol némileg megenyhül meredeke egy nap jött e világra egy nap minőt a Ganges partja nem szűl Azért ki e helyről beszélni vágyna ne mondja Ascesi mert nem igazság mert Napkelet név illik íly csodákra Az embereknek adott új vigasság alig hogy felkelt már érezni kezdte az egész föld erénye nagy vigaszát Mert ifjan már oly hölgy kegyét kereste atyja ellen kinek mint a halálnak nem szoktunk ajtót nyitni örvendezve S a lelki törvényszék előtt e párnak et coram patre meglett esküvője s mindjobban eggyek s többet el se válnak Megfosztva első férjétől e nőre ezerszáz év vak megvetése várt míg ez hivatlan kimenté belőle Mit ért hogy hallották mily bizton állt Amyclas mellett annak hangját hallván kitől a föld is rengett merre járt Mit ért hogy hűven mikor még a halvány Mária is megmaradt lenn a földön ő ott fenn sírt Krisztussal a cudar fán De több szómat homályba már nem öltöm s Ferencet most e szeretők helyébe és a hű Szegénységet visszaköltöm Boldog békéjük édes báju képe csodás szerelmük és a szent vidámság szent vágyat szórt a szemlélők szivébe ugy hogy előbb Bernát követni társát a nagy békébe saruját levetve futott s lassúnak vélte szent futását Óh boldog bőség földünkön feledve Sarút Egid és sarút old Szilveszter menyasszonyért a vőlegényt követve Új útnak így ez atya és e mester és hölgye és újdon családja mégyen Övül egy hitvány kötelet se restel S ím mégsem verte le szemét a szégyen bár Pietro Bernardone csak az atyja s bármily csodás szegényes színe légyen Mint egy király Incének tudtul adja kemény szándékát s első szent pecsétjét rendjének tőle nyomban elfogadja Aztán hogy nőttön nőtt a szent szegénység csapatja a mögött kinek

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m11.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • lombot frissen bontva vonja vén Európát újdon öltözetbe hol ama hullám csap a partoromra mely mögött hosszu hevétől kiégve rejlik a Nap előlünk nyugalomba ül a szerencsés Calaroga védvé a nagy paizstól amelyen feküdve nyul az oroszlán és bástyákra lépve Ott született a Szent Athléta fűtve bölcs lángtól a hit szerelmes vitéze ellenség átka jó barátnak üdve Teremtve már erényre lőn idézve s megtöltve avval hogy élő erénye anyjában anyját jósnővé igézte És mikor a szent Kútnál vőlegénye lőn a Vallásnak s hozománya lett e szűz párnak egymás minden kincse fénye A hölgy aki igent mondott helyette bámúlt álmában egy csodás gyümölcsön mely tőle s utódjaitól eredne S hogy amilyen volt olyan nevet öltsön egy szellem súgta tán hogy akié lett az saját nevét adja néki kölcsön s ekként lett Dominicus Úgy beszélek róla mint arról kit választa Krisztus kertjét művelni hol vetése érett Krisztus barátja és barátja Krisztus kinek akkor gyuladt első szerelme mikor első szót mondott néki Krisztus Gyakran találta csöndben s térdepelve dajkája őt a földön s úgy mosolygott mintha mondaná Erre jöttem erre Óh atyja Félix és valóban Boldog Óh anyja áldott s igazán Johanna ha tudós módra nevüket megoldod Nem a világnak ahogy más rohanna Ostia bölcse s Taddeus nyomában de mint ki vágya a valódi manna nagy Doktor lett ő rendesnél korábban s ment a Szőllőt művelni mely kiszárad ha hű vincellér nem kapál porában s ment a Szentszékhez melyből még nem áradt fagy a szegényre bár ma nem kiméli nem ő hanem ki rajt ül s rosszba fárad ment nem kettőt vagy hármat hatra kérni nem is az első üres javadalmat sem decimas que sunt pauperum Dei de tévedt világ ellen szabadalmat harcolni a Magért amelyből íme övezni téged huszonnégy fa sarjadt Apostol volt tudásra szívre címre búzgó mint forrás ha kitörve kérgét

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m12.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • a fönti beszédbül azt hogy a kincsnek nem volt soha párja mely ötödik fényt nyerte itt mezéül Lesd válaszom hát szemedet kitárva s hited szavammal az Igazra nézni úgy fog mint központ köre vonalára Minden akár tud akár nem enyészni csupán az Eszme fénye mely szeretve nemz és ezt lelkünk Istenének érzi Mert az élő Fény Napjából eredve s nem válva Attul sem a Szeretettül mely harmadik lesz kettőből születve jósága által egy sugárba meggyűl tükrözve mintegy kilenc égi karban mégsem oszolva többfelé az Egybül Innen száll át mélyebb erőkbe majdan le tényrül tényre mígnem kurta létnyi esetlegekké árad el az aljban Ezeken a nemzett világot érti szavam melyet rövid életre maggal avagy annélkül a mozgalmas ég hí Viasszuk és az erő mely alakkal látja el más más s a pecsétes Eszme átfénylik több vagy gyengébb sugarakkal igy lelsz egyazon fajta fán keresve gyümölcsnek néha javát néha rosszát és más más lelket az emberi testbe Ha hibátlannak mondhatnád viasszát s az ég erejét is tökéletesnek csupa Pecsét lenne és csillagosság De a Természet csak úgy adja ezt meg csorbán mint az a művész aki tudja mesterségét de gyönge keze reszket Azért csak ha az erők ősi Kútja hintette tiszta Fényt a Szeretetnek lángja gyűjti ez a tökélynek útja Igy lett méltóvá egyszer földeteknek fajtája is az állati tökélyre s a Szűz is ekként terhesíttett meg Kell hát hogy ajkam szavadat dicsérje hogy soha embertermészetbe annyi tökély nem hullt s hull mint e két személyre Itt ha érvem nem tud továbbsuhanni Hogy páratlan hát mégis ama másik e kérdésednek kéne megfoganni De hogy ne lássék amint íme látszik gondold el hogy ki volt s mi kelle néki mikor ég mondta Kérj amid hiányzik Úgy szóltam hogy már ebből eszed érti hogy király volt és azt a bölcseséget kérte amely kell király

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m13.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • fény melyhez ingyenbe férünk a Legfőbb Jónak végtelen kegyébül s mely által az Ô látásához érünk nő a látás is és erősre épül nő a láng attól fölgyuladva jobban nő a sugár mely abból árad és gyűl De mint a szén melyből a tűz kilobban éles izzással a tüzet legyőzi s látható voltát jól megőrzi abban úgy ezt a fényt mely lelkünket gyürűzi legyőzi majd a fölkelt hús alakja bár azt ma még a sírnak földje őrzi S nem is fárasztja erejét haladva szemünket a fény mert a szerv megedzik itt minden kéjre minden sugarakra Láttam most hogy a két kar úgy igyekszik mondani Áment hogy abból a vágynak ereje elholt testükért kitetszik nem magukért tán de apák anyáknak kedvéért és mind akiket szerettek még mielőtt örök lángokká váltak És ím köröttük új fények születtek akiket sorba s körbe gyúlni láték mint horizonti pírját reggeleknek Miként az égen kora este átég egynéhány csillám úgy hogy nem tudod még igaz e vagy szemedtől csalfa játék úgy mintha én ott sorban gazdagodnék új kör fénnyel mely a két régi mása és mindakettőn túlra hajnalodnék Óh szent Fuvallat igaz villanása szememben mílyen lobbanón szülemlék mely ki sem bírta hogy ily ízzva lássa De új nevetés gyönyöre gyülemlék Beatricének égő homlokára azokhoz miket nem követ az emlék S szemem új erőt nyerve nemsokára fölvillant s látta hogy már följutottam hölgyemmel felsőbb üdvnek csillagára Mert láttam hogy már föntebb állok ottan a csillagról mely vörösen tüzelvén izzóbban égett mintsem megszokottan Teljes erőmből s a szív tiszta nyelvén mely mindenütt egy gyújték hála végett lángot az Úrnak új kegyét kinyervén S még az áldozat lángja ki sem égett szívemből érzém már hogy kedvezően fogadta az Ég a hálás igéket mert két sugárban láték gyúlni rőten lángoló tündöklést hogy azt kiáltám Óh Hélios mily fényt égetsz előttem

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m14.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • száradt szájam ínye mellyel a Nagy Könyv olvasása töltött melynek sohsem változik lapja színe ma te fiam föloldtad ezt a böjtöt fényem nagy böjtjét a Nőnek kegyébül aki válladra szállni szárnyat öltött Azt hiszed minden eszméd úgy belémgyűl abból ki Első mint ha jól megérted a kettő három négy az Eggyen épül azért azt hogy ki vagyok meg se kérded sem hogy mért szállok így eléd vigabban más boldognál kit vídámsága éltet Hited nem csal mert bárki e csapatban belát a nagy Tükörbe melybe minden gondod előbb kitárúl mint magadban De hogy a szent vágyat mely drága kincsem s amelynek szomja tart örökre ébren boldog látásban jobban teljesítsem emeld csak hangod tiszta nyílt beszédben zengjen a kérés zengjen a kivánság melyre a válasz már előre készen Hölgyemre néztem s rajta oly vidámság ömlött el szómat már előre hallva hogy érzém lelkem vágy tollai rántják s kezdtem Az érzés és az ész hatalma egyforma súllyal van kimérve néktek amint az ős Egyenlőség sugallja mivel a Nap mely világítva éget hőt és fényt oly egyformasággal önt fönn mely minden hasonlatot kicsivé tett De akarat és tudás lenn a földön kell hogy oly okból mely nektek világos szárnyára más más tollazatot öltsön És engem földit ílyen végzet átkoz úgy hogy köszönni nincsen semmi másom csak szívem ez atyai fogadáshoz De esdek hozzád eleven topázom kivel gyöngyös e drága ékszer engedd hogy szép neveden vágyam lakomázzon Óh lombom kiért örömben derengett szivem már várva gyökered valék én válaszul ő így törte meg a csendet s Kitől családod szólt előrelépvén kapta nevét s ki száz évet legázolt már lenn a Hegynek első kerülékén nekem fiam és neked nagyapád volt illik hogy útját jámbor sarjaképpen mindenmód könnyítsd és imáddal ápold Firenze régi szűk kerűletében hol tornya áll még s reggel s délidőre harangja zeng békés volt

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m15.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive