archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • Szajhát és cinkos óriását tettre virrad Talán nem látod át szavaim alját mert mintha Themisz vagy a Szfinksz beszélnek értelmedet homályukkal zavarják de nájadjaik lesznek majd a tények melyek a nagy talányt hamar megoldják nem ártva sem nyájnak sem legelőnek Te csak jegyezd mint ajkaim kimondják a szót azon élet élőinek mely a halál felé járja a bolondját Jegyezd de írásközben ne feledd el föltárni hogyan láttad a Palántát mely minden lombot kétszer veszitett el Akik bántják vagy ágait kirántják nagy végzéseket káromolnak tettleg amellyek szentnek és az Úrnak szánták Egy harapásért ötszáz évtizednek éhével éhezé az első lélek Azt ki helyette maga fizetett meg Értelmed alszik hogyha nem itéled helyessen okát mérthogy óriássá s mérthogy ily forditott növésüvé lett s ne lenne eszednek Elsa forrássá a hiuság s mint Piramus a fáét ne tenné színét tetszelgése mássá az Isten igazságát s a Morálét mindezekben már fában tilalomban meglátnád és okulásodra válnék Mivel már értelmed fölött azonban kövült mocsoknak látom ülni jármát és vakít a fény minden mondatomban szeretném ha nem mint irást csodálnád hanem szivedben hordanád a szómat mint a zarándok fon botjára pálmát És én Mint viasz a pecsétnyomónak jegyét megőrzi te épúgy örökre megbélyegezted agyamat s valómat De mért erőmön túli látkörökbe száll áhitott szód hogy ha az követni próbálja jobban elmarad mögötte Mert arra akartalak rávezetni hogy iskolád felelte fölfoghassad mennyire tud igém nyomán ügetni tanával s útatok mennyire lassabb s Isten útjától messze mint a földtől az az ég melynek útja legmagasabb Nem tudok szóltam s emlékem se kürtöl olyant hogy én eltértem volna tőled s nincs bűntudat sem mely lelkembe föltör Mosolyogva szólt ő Gondolj vissza főleg amiből ittál a Léthe vizére attól oszolt el úgy a múlt előled S amint a füstből rájuthatsz tüzére e feledés bünöd sejtesse hitlen nem mindig voltam vágyaid

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t33.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • Napba nézni sas se nézett be még oly büszke bátran S mint sugár szokott új sugárt idézni mely forrásához rögtön visszaindul miként a vándor ha honvágy igézi úgy éreztem hogy vágyam vágyain gyúl melyek szememen át lelkembe léptek s a Napba néztem ember erejin túl Sok ami nálunk végzet lenne s vétek szabad azon a helyen melyet Isten emberbölcsőnek oly édenivé tett Nem soká bírtam mégis oly kicsit sem hogy ne lássam hogy ízzik mint az olvadt vas mely tűzből jött hogy ízzon s hevítsen Megkettőzött a nappal fénye s oly vad láng áradt mintha Az ki megtehette egét két nappal díszitette volna Szemeit az örök körökre vetve merőn állt Beatrice s én benéztem az égtől elfordulva e szemekbe S olyanná lettem fényüktől egészen bensőmben mint Glaukos a fű izére már tenger istenné változni készen Per verba nincs mód nyelv hogy elbeszélje ez emberiből kinövést a példa elég kinek kegy adta hogy megérje Hogy csak újjálett részem szállt e célba te tudod égkormányzó Szeretet aki fényeddel emeléd alélva Amikor vágyforgatta kereked maga felé vont az örök zenével melyet ritmusod oszt és méreget akkora eget láttam tűz szinével gyúltan a Napnak hogy a földön oly nagy áradást zápor s folyó se mível A hang ujsága és a fénygomoly lelkem oly éles vágy tüzébe csalták hogy vágy oly élét nem érzém sehol De már vágyamat csillapítva dajkált az aki jobban látott enmagamnál s előbb mint kérdeztem nyitotta ajkát Magadra vess ha homályban maradnál mert nem engedi látnod a hamis kép amit látnál ha ahhoz nem tapadnál Azt hiszed a földön vagy mostan is még pedig gyorsabban röppentél az Égbe mint égi villám helyiből lecsusznék Alig lett első kételyemnek vége ez elmosolygott rövid szókra menten egy új kételynek font be köteléke s szólék Már elégülve megpihentem a bámulatban most bámúlok újra hogy ily

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m1.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • égitesten mikről földi ajkak Káin felől beszélnek képzelegve Erre ő kissé mosolyogva hallgat majd Ha halandók véleménye téved hol vak eszük kulcsot hiába forgat azért csodálkozás ne ajzzon ívet lelkedre mert az észnek szárnya kurta elhagyni az érzékek adta révet De mondd magad mit gondolsz mi a kulcsa S szóltam Gondolom más a szín amint az anyag ritka finom vagy sűrü durva És ő Hogy mílyen tévedésbe ringasz előtted mindjárt láthatóan tünik föl érvelésemből ha feléd suhint az Sok fényt mutat nektek a nyolcadik kör melyek mind minőségben s mennyiségben mások s mindenik eltér mindeniktől Ha az ok csak a más más sűrüségben állna egy volna az erő elosztva többé s kevésbbé s egyformán az égben De kell hogy mindig új erő okozza az új hatást és a te felfogásod ez elvek százát egyetlenre fosztja Aztán ha e homályfoltokra más ok nem volna mint sürűség e planéta lyukacsos lenne és anyaga vásott itt ott vagy mint a test vastaga véknya vagy mint a könyvben fektei a lapnak rétegeket cserélne álladéka Ha amaz állna sugara a napnak fogyatkozáskor áthatolna rajta mint mindenütt hol rés nyilik vagy ablak De nincs úgy Nézzük hát a másik fajta lehetőséget és ha ez sem áll kitűnik majd hogy véleményed csalfa Ha nem lyukacsos át meg át határ kell hogy legyen ahol a ritka réteg ellentétében akadályt talál és a sugarat mely beléjetéved oly módon verje vissza fényverése mint ólomhátu üveglap a képet Most már azt mondod hogy az egyik része ekként azért sötétebb mint a másik mivel ott hátrább a sugár törése De megszabadít a tapasztalás itt a tévedéstől fordulj oda honnan minden tudástok ered és sugárzik Végy három tükröt kettejük hasonnan közel hozzád a harmadik középen legyen egy kissé távolabb azonban Állj szembe és tedd hogy mögötted égjen egy fény amely a tükröket kigyújtsa

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m2.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • és ki voltál a világnak S ő rögtön szól és mosolyogva néz szét Szerelmünk nem csuk ajtót tiszta vágynak csak mint Azé ki Magához kívánja hasonlóságát a boldog Családnak Én szűz valék és a Fátyol leánya és ha jól kezdesz fürkészgetni nyomban nem rejt el új szépségem adománya s Piccardát ismered meg alakomban aki más boldogok közt ideszánva boldog vagyok leglassubb csillagomban Érzelmeink melyeket tiszta lángra csak a Szentlélek kéje gyújt örülnek hogy imaz őket szent rendjébe szántja S hogy égi trónjaink ily mélyen ülnek fogadalmunktól van hogy csorba részben mi semmi csorbát és hibát se tűr meg És én feleltem Arcotokba néztem s ott ég valami nem tudom mi égi egykori színét elfedve egészen azért nem ismertem meg hogy a régi de most ismerős szemmel nézni rátok megsegítettek ajakad igéi De mondd kiket itt üdvözülve látok nem vágytok innen magasabb csucsokra látni vagy nyerni ottfönn több barátot A többiekkel összemosolyogva olyan vidáman felelt erre mintha első szerelme lángjában lobogna Óh testvér békét ígéz vágyainkra a Szeretet mely köti szomjúságunk úgy hogy csak arra vágyhatunk amink van Ha felsőbb körbe volna jutni vágyunk ellenkeznék a Renddel az örökkel mely e gyürűbe keríté világunk s ily ellentét nem férhet e körökkel ha szeretetben élni itt necesse s ha jól tisztában vagy a szeretettel Sőt megkívánja ez a boldog esse hogy mindig a nagy Akaratba férjünk és minden vágyunk azzal essen össze Az is hogy itt mi fokról fokra élünk tetsző a Népnek s kedves a Királynak ki akaratját akartatja vélünk és akaratja békénk Tengerárnak képzeld amelybe mind mit ő teremt s természet alkot megnyugodni szállnak S így megértettem hogy az Égbe fent minden hely éden bár a Kegy özönje mindenhol máskép árad vagy dereng S mintha egy étket jóllakás közönyje néz másikat még vágy les hogy az ember egyiket kérje másikat

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m3.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • máshogy érti A Szentegyház is így rajzolja Gábort emberi arccal és Mihályt s ki által a bús vakságból Tóbiás kilábolt Nem fedi hát init itt időzve lát hall a lélek a Timaeus féle érvet ki csak amit mond annyit ért szavával mondván hogy csillagukba visszatérnek a lelkek honnan a Természet őket formának küldte testbe mikor éltek De meglehet hogy mégsem a betűket kell nézni hanem mit mögéjük szántott kijátszani talán a nevetőket Ha úgy érté hogy dicsőséget gáncsot visz vissza a hatékony égitestre íjat tán némi igazra irányzott És ez az elv lett rosszul értve veszte az ó világnak mert Marsot miatta s Jupitert s Merkurt istennek nevezte A másik kétség amely megragadta elméd csekélyebb mérgü mert csalása nem vihet tőlem idegen utakra Ha úgy helyes hogy emberszem ne lássa igaznak Isten igazát a hitnek érve ez és nem haeresis parázsa De mert értelmed jól láthatja itt meg a valót mely magába útat enged arra amint kivánod rásegítlek Ha erőszak az mikor aki szenved hagyja hogy hajtsa kényszerek viharja ily lelket azért semmi ok se menthet Nem hal az akarat ha nem akarja hanem akként tesz mint a láng a szélben habár ezerszer erőszak csavarja Ki már egy kissé hajlik a veszélyben az enged már mint ezek íme ketten visszatérhetve klastromukba szépen Ha akaratuk lett volna töretlen mint rostonsült Lőrincnek s Muciusnak aki saját kezéhez volt kegyetlen az őket honnan kényszerből bucsúztak mihelyt lehetett visszavonta volna de korod kevés ílyenről tanúzhat S már e szavaktól látod is oszolva ha jól rágondolsz a kételyt előled mely tőled még sok nyugtot elrabolna De most egy másik szoros áll előtted melyen magadtól nem jutnál te végig mert előbb ellankasztaná erődet Elmédbe véstem mint szabályt hogy égig jutott és boldog lélek nem hazudhat mert az ős Igaz fénye közel ég itt És Piccardától mégis

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m4.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • dolog kell hogy lényegét betöltsék ez áldozatnak föltétele s tárgya egyik a szerződés másik a költség Az elsőt semmi sincs mi visszaváltja csak teljesítés s mit imént beszélve mondtam minden szó éppen ezt kiáltja Igy volt szigorral a zsidókra mérve az áldozás bár annak tárgya részben mint jól tudod koronkint lőn cserélve A másik amit tárgy nevén idéztem olyan lehet hogy a Törvény kibékül bár megcseréled részben vagy egészben De soha senki válla terüjétül cserélve azt ne könnyüljön a sárga s a fehér Kulcsnak megforgása nélkül És tartsd bolondnak a cserét ha vállra vett új terhében nincs mint négy a hatban a letett régi teher súlya zárva Azért ha egy súly oly nehéz a Latban hogy bármily ellensúlyát visszanyomja cserét nem enged és pótolhatatlan Vigyázz halandó a fogadalomra Légy hű de bölcs is légy a fogadásban ne tedd mint Jephte tette gondolomra ki inkább mondta volna hogy Hibáztam mint megtartva szörnyebben lenne vétkes görög vezér is ílyen áldozásban áldozta Iphigéniát ki édes arcát könnyezve bölcs bolond siratta hogy ment keserves szertartása véghez Nőjj hát keresztény lélek súlyosabbra Ne légy mint toll a szélben és ne véljed hogy szennyed bármely víznek mossa habja Ott az Egyház pásztora csöpp személyed vezetni Ott az ó és új Szövetség Elég neked hogy üdvödet elérjed És ha rossz vágyak másfelé vezetnék éltedet ember légy ne bamba állat hogy gyengeséged a zsidók nevessék Ne hadd a tejet mely anyádból árad ugrálva mint a bárány együgyűen ki maga javát tönkretenni fárad Szólt Hölgyem amint írom íme hűen de már sugárzó vággyal arra fordult ahol legélőbb a világ derűje Színváltozását látva visszacsorbult s némulásába némult szomjuságom melyből már új kérdések láza csordúlt S mint a nyílvessző fut hogy célba vágjon mikor a húr még rezg amely kilőtte fenn voltunk már a Második Világban S amint az új fény

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m5.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • dőltek s népeik ligája s Torquatus s Cincinnatus ősi jellem kelt s Decius faj melynek minden ízét Fabiusokkal öröm énekelnem E Jel sújtá le púnok java díszét akik átkeltek Hanniballal Alpok szikláin honnan a Po önti vízét Az ifjú Scipio alatta tartott s Pompeius is triumfust keserítve melynek tövén te születél a halmot S ideje kelvén hogy az Ég derítse békéjét a világra ím cezárok vették Róma kegyéből kezeikbe Mit tett míg Var és Rajna közt leszállott látta Izar és Saőne és látta Szajna s minden völgy melyből Rhőne ba télviz árad Majd hogy Ravennán túlra kelt hatalma átszegve Rubicont oly messze röppent hogy minden nyelvet s tollat megzavarna Hadával majd Hispániába szökkent majd Durazzóba a Pharsalust ütötte hogy attól forró Nilus sodra zökkent Antandert és Simoist messze röpte bölcsőjét s Hektor sírját újra látta s Ptolomaeust is megrikatta jötte S Jubara aztán villámmódra vágva megint Nyugatnak fordúlt mely miatta figyelt a pompeiusi trombitákra S amit új lengetője tett alatta Cassius s Brutus bőgik a Pokolban s Modena és Perugia siratta s siratta Cleopatra aki zordan ölelte a kigyót mely gyors halált ád hogy szárnya súlyát elkerülje holtan Vörös tenger partjára vele szállt át világra békét vele vitt hatalma amikor Janus templomát bezárták De mind mit e Jel mely szavam sugallja tett az előtt és azután teendett halandók földjén melyet bírt jogarja csekély s homályos ahhoz amilyent tett ha tiszta szem és tiszta szív itéli míg harmadik Cézár kezébe lengett mert az Igazság mely elmém vezérli dicsőségűl a mondott kézre bízta haragja véres bosszuját kimérni S most bámulj mert szóm igazsága tiszta Titus alatt később az ősi bűn bosszúját bosszuval fizette vissza S hogy longobárd fog marta keserűn a Szentegyházat Nagy Károly e szárnyak alatt győzött és pártfogolta hűn Most láthatod mily ellenére járnak kiket föntebb vádoltam és a népre

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m6.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • csapástól Ne lásd sötétnek hát a szót s zavartnak mely azt mondja hogy jogos bosszu ellen törvényt jogos birónak széke tarthat De érzem újra rab benned a szellem s vergődik gondolatról gondolatra vágyódva hogy egy csomóból kikeljen Értem amit hallok de mért akarta szólsz Isten váltságunkra ezt a módot azt szavad eddig homályba takarta E végzés testvér fátyolba fonódott oly lélek szeme előtt mely tüzében szent szerelemnek nem acélozódott s mert mint lövészek a jelet középen sokat nézik és keveset találják halljad legméltóbb mód mért volt ez épen Az égi Jóság melyen sohse száll át irígység árnya önmagában égve szórja az örök szépségek sugárát Ami közvetlen hull belőle vége nincs annak és örökre változatlan ahova ő nyom pecsétet pecséte Amit esőz közvetlen áradatban az néki teljes szabad villanása mert új dolgoknak nincs hatalma abban Legkedvesebb mert leghűbb lenyomása mivel a mindent besugárzó szent fény legélőbb abban ami képe mása Mindezekkel az emberi teremtmény nemes lehet de ha csak egy hiányzik bünökbe hull nemességét elejtvén Csak a bün az mitől rabságba vásik s Fő Jó hasonlóságát levetve mert fénye reá kevésbbé sugárzik S nem is tér vissza honnan számkivetve hogyha nem tölti a bün fúrta rést be méltó kint a rossz kéjjel szembevetve A ti nemetek magvában egészbe vétkes már elvesztette Édenestül méltóságát és pontosabban nézve belátod hogy a hiba nem helyesbül s nincs mód hogy amit vesztett visszanyerje csak e két gázló egyikén keresztül ha vagy az Isten végtelen kegyelme ad engedelmet vagy maga az ember elégtételt bünére vezekelve Meredj most ahogy tudhatsz földi szemmel az örök terv mélyére és kisérjed szavaimat szorongó figyelemmel Korlátai közt az emberi élet nem tud eleget tenni sem elérni alázatával oly mélységü mélyet amily magassat gőgje mert remélni s ezért magától mindörökre meddőn vergődne örökébe visszatérni Az Úr kellett hát hogy irgalmas feddőn öt

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/m7.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive