archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • a vérrel egybekeveredve az egyik elfogad s a másik alkot hatékony helyről a szívből eredve Működni kezd és titkosan kavag ott megalva elsőbb s megélesztve aztán mit anyagul sürűvé összehajtot És a ható erő lelket fakasztván növény lelkéhez hasonlít azonban az révben van már ez csak fél utaztán Mert tovább munkál míg érezve mozzan mint a tenger puhánya és belőle érző szervek bontakoznak ki sorban Igy fejlődik ki így halad előre az Erő fiam mely a szívből árad míg minden tag megéled rendre tőle De eszes lénnyé hogyan lesz az állat azt még nem látod oly pont ez amelyben bölcsebb ember is tévedett tenálad mert nem a valót tanitotta mert nem gondolta egynek az észt és a lelket mert az észt nem látta alkotni szervben de te nyisd föl az Igazságra lelked és tudd meg hogy mihelyt az agyvelőnek alkotása a magzatban kifejlett szent kedve gyullad a Legfőbb Erőnek a Teremtés e remekén mit erre új szellem fúvatával lehel ő meg hogy az ott önnön erejét keverje az ott találttal s egy lélek lehessen mely él és érez és emlékszik elme S hogy ez nagyon nagy csodának ne tessen nézd a nap hevét mely a bort csinálja szőllő levével hogy alkot vegyessen S amikor elfogy Lachesis fonálja emberi részét és isteni részét együtt viszi el a húsból kiválva Az első néma alszik minden érzék de emlék ész s akarat a halálban erejiket csak még jobban kiélzék S így hull csodás magátul egy sugárban a lélek a két Partok egyikére s ott tudja meg útját hogy merre szálljon És amint a kijelölt helyig ére az alkotó Erő körülsugárzik úgy s addig amint teste volt mig éle És mint a lég ha dús páráktul ázik mert a napsugár rajta visszapattan tarka szinekkel ívben kivirágzik úgy itt a környező lég oly alakban idomul

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t25.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • példaszózatába S ugyanazok kik hozzám esedeztek imént most újra felém fordulának s arcukon látszott hogy szavamra lestek És én másodszor látva mit kivánnak kezdtem Ó lelkek ti kik már bizonnyal lakói lesztek Béke szent honának nekem sem éretlen sem érett husommal párnázott csontom nem maradt a sirban magammal hoztam vérrel és izommal Most föltörök hogy lássak végre nyiltan egy égi Hölgy szerzett nekem kegyelmet hogy hegyetekre testben jönni birtam De legfőbb vágyad úgy telljen be s nyerjed amaz eget mely legtágabbra nyilva szerelemből áraszt isteni teljet amint megmondod hadd tegyem papirra az utókornak ki vagy és mögötted mily nép az mely bűnét itt bolygva sírja Nem gondolom hogy oly bámulva döbbent és jött valaha hegylakó zavarba ha vad parasztként a városba csöppent mint itt mutatta minden árnynak arca de majd a hökkenés alábbra szállva melynek nagy szívben nincs soká hatalma Ó boldog aki országunkba járva így kezdte az ki előbb kérdezett tapasztalást szerezhetsz jobb halálra Itt szemben azt a bűnt tették ezek melyért a nép diadalmenetében egy Caesart Reginának nevezett Azért kiáltják hogy Szodoma épen mint hallád mind magát korholva szidva s égőbbé teszi égésük a szégyen A mi bününk pedig hermaphrodita emberi törvényt nem tartánk azonban vágyunkat állat módra csillapítva Igy ha itt találkoznunk alkalom van annak nevét kiáltjuk szégyenünkre aki barommá lett a fa baromban Nos tudod már miként estünk a bűnbe de nevünk nincs idő megtudnod itten ha e vágy volna amin szíved csüngne Magamra nézve mégis teljesítem Guinicelli Guidó vagyok ki már a halálos ágy előtt bünbánva hittem S mint írnak vad Lykurgos bánatára ahogy a két fiú meglátta anyját úgy tettem én bár csöndesebben állva mikor atyámat s annyi jobbak atyját nevezni hallám akik a szerelmet édes és könnyű rímekkel siratják Süketen s némán mentem árnya mellett ránézve hosszan ha már ölelését a szörnyü tűz

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t26.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • a gyerekre kit legyőz az alma S aztán velem a lángba behatolt ott kérve Statiust hogy hátul követne ki idáig kettőnk közt lépve bolygott Mikor benn voltam megolvadt üvegbe ugorni enyhülés lett volna nékem oly mértéktelen volt e láng melegje Vergiliusz hogy edzze gyengeségem szép Beatricét emlegette újból Szemeit immár mondta látni vélem Egy dal vezérelt fölcsendülve túlról s mi hallgatván mit zengenek igéi mentünk s a hágó látszott már alulról Venite Patris benedicti mei hangzott ki ott egy fénynek belsejébül mely elül szemem kényszerült kitérni Az este jő s a nap leszáll az égrül ne álljatok meg sőt siessetek mielőtt szólt még Nyugat elsötétül Egyenest vitt utunk a meredek szirtre hol árnyam a már alacsony nap sugarát testem előtt törte meg Kevés hágcsóját léptük az oromnak keresztül mikor az árny eltünésén észrevettük hogy a nap ágyba gonnyadt És alig láttuk ott Bölcseim és én az egész eget egy bús színünek még s az Éjet úrnak valamennyi részén mindegyikünk egy egy lépcsőre fekvék mivel a Hegy törvénye lépteinknek megtörte erejét elvette kedvét Mint a kérődző kecskenyáj tekintget békésen akik jóllakás előtt szilaj buján ugráltak és keringtek most keresik a csöndes hűselőt künn a nap ég s botjára dőlve láthatd a pásztort állni hű gondviselőt és mint a pásztor akinek tanyát ad a szabad ég nyugton virrasztja nyáját hogy szét ne szórja valamely galád vad úgy tölté ott mindhármunk éjszakáját én mint a kecske ők mint pásztorok s a szirtek álmainkat körülállák Kevés rést engedett a bérctorok s e résen láttam hogy a mennyek boltján csillag szokottnál több és szebb forog S míg néztem őket lelkemet megoldván álom fogott el álom mely gyakorta hírt ad arról is mi még meg se volt tán S tán mikor ép sugarával súrolta keletrül Vénus a Hegyet lobogva vágyában melyet semmi el nem olta egy

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t27.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • lapjára festé Proserpinát amilyen volt a réten hol anyja őt s ő tavaszát elveszté Mint a táncosnő megperdül helyében habár sarkához símulván a sarka a lábaival alig billen épen úgy fordult ő e piros sárga tarka virágok fölött felém nem külömben mint szűz leányka szemét földre tartva és kérésemet közeledve szemben beteljesíté míg az édes ének elért hozzámig teljes értelemben S hol már a fű a szép folyó vizének fürdejében fürdik szemembe villant ajándékával szeme szent tüzének nem gondolom hogy oly ragyogva csillant Vénus szép szeme mikor fia nyíla váratlanul forró szivébe surrant Igy állt ott túl s ajka mosolyra nyíla kezébe egyre több színt gyüjtögetve abból mi útján vetetlen kinyíla Három lépés volt köztünk az erecske de Hellespontus melyen Xerxes átkelt s mely még az embergőgnek egyre lecke nagyobb panaszra nem költé Leándert hogy Sestos s Abydos közt zúgva morgott mint engem ez hogy minden útat átszelt Ti újjon jöttök s tán hogy így mosolygott ajkam e kertben kezdte hol az Ember fajának első fészke vala boldog csodálkozhattok rajta jóhiszemmel de fényt derít a Delectasti zsoltár mely elmétekről minden ködöt elver S te ki előbb kéréssel ostromoltál tárd föl ami még előtted csodás beszélni jöttem bármit tudakolnál A víz feleltem és a lombzugás oly dolgot ád tudtomra minek ellen mond egy nemrégen hallott új tudás És ő Hogy ezen bámulnod ne kelljen halljad okát mely akinek kitárul minden kételytől szabadúl a szellem A Fő Jó ki csak magában vidámul az embert jóra s jónak alkotá s e kertet adta Béke zálogául Saját vétkéből nem volt itt soká saját vétkéből édes nevetését s szent játékát jajokért eldobá S hogy a föld és viz párás gőzölését mely lent ered de melyben nap melegje felé ha bír szállani kész a készség ne hagyja zavarón az emberekre esőzni rakta kertjük hegytetőre hol a

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t28.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • képesség melyből az ész fogalma származik felfogá hogy gyertyatartók s az énekből is ezt a szót Hozsanna S úgy sugároztak e szép égi tartók mint derüs holdtöltén a hold sugároz ha éjre csukva mind az égi ajtók Elámultan Vergiliusz atyámhoz fordultam vissza ámde tőle szintén csak ámuló tekintet volt a válasz Ekkor a csodákra néztem megint én melyek felénk haladtak mint a félénk uj asszony nászra lassan közelítvén S a szép hölgy szólt Lám egyre csak az élénk fényeket nézed égve s meg se látod mi jön mögöttük S mind közelbre érénk S mint vezérek mögött nagy sokaságot láttam mögöttük jönni színfehérben amily fehér színt földünk sohse látott A víz baloldalt csillogott a fényben s baloldalam képét úgy visszaverte mint a tükör mikor beléje néztem Hogy elértem a parton oly közelbe tőlük mint szélessége a folyónak megálltam kissé jobban nézni szerte S láttam hogy jönnek elül ragyogóak maguk mögött a levegőt kifestve ecsetvonáshoz hasonlíthatólag Hét csík maradt így nyomukon keresztbe szinekben mint nappal a nap szivárványt fest vagy a hold udvart magának estve E csíkok lobogókként hátraszállván a végtelenbe nyúltak el egymástól a szélsők mintegy tíz lépésre állván Ilyen ég alatt ilyen fénypalásttal huszonnégy vén jött mint olvasva látám párokba mind liliomkoronástól Mind énekeltek Áldott vagy te Ádám leányi közt és áldott örökössen aki betellhet szépségednek láttán Midőn a pázsitot mely csodafrissen virúlt a partommal szemközti réten e választott néptől megint üressen láttam mint csillagra csillag az égen mögöttük négy nagy állatok jövének mind zöld lombokkal koszorúzva szépen Hat tollas szárnya volt mindegyikének s a tolluk mind telisteli szemekkel Árgus szemei ilyenek ha élnek Formájukat nem festem több rimekkel olvasó más feladat terhe rajtam magasabb dolgok sürgetnek sereggel Hanem olvasd Ezékielt ki hajdan hideg északról jönni látta szintén széllel felhővel tűzzel zivatarban Mert olyannak láttam jól megtekintvén én is mint

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t29.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • költőhöz Potom ára vér sincs bennem mely nem remegne gyáván ráismerek a régi láng nyomára De Vergiliusz elhagyott jaj árván Vergiliusz lelkemnek édes atyja kinek köszönöm üdvösség ha vár rám S tehette é minden kéj áradatja mit elvesztett egykor az első asszony hogy ne borítson el a könny harmatja Dante bár elhagy aki támogasson ne sírj azért kár volna sírni máris mert más tőr kell hogy mára megrikasson Mint a hajó farán az admirális kiáll vagy orrán népét ösztönözni és látni mind ki más hajókon áll is akként láttam szemét felém szögezni amint nevemre megfordultam én melyet szükségből kell itt megnevezni a hölgyet aki előbb tűnt elém angyalok ünnepétől elborítva folyón túl a szekérnek balfelén Habár fejéről szálló fátyla titka Minerva szent lombjától környezetten teljes szépségét nem láttatta nyitva hogy büszke szemmel szól azt jól kivettem s királyi arccal mégis mint ki szólván még a legfájóbb szótól visszaretten Az az vagyok Beatrice Nézz jól rám Föl mertél végre jönni az oromra Nem tudtad míly üdv lakozik hágóján Lecsüggtem hol a forrás habja omla majd képemet meglátva benn a fűre olyan nagy szégyen szállt a homlokomra Úgy vizsgált mintha anyaszem derűje szigorrá válik mert a szeretetnek kétszer keservesebb a keserűje S hallgatott s az angyalok énekeltek egyszerre In te Domine speravi de a Pedes meos nál megrekedtek Mint hó ha megfagy bércek büszke fái közt hol Itália gerince borzad mikor a szláv szél kezdi fújdogálni de majd miként tüztől a gyertya sorvad mihelyt a szél az árnytalan vidékrül kel önmagában letöppedve olvad úgy álltam én ott könny és sóhaj nélkül mig örök körök zenéjébe szőtt dalukat nem hallottam kelni végül de akkor lágy csengésén sejtve sőt jobban megértve már hogy szánnak mintha mondanák Donna miért sújtod őt a fagy mely szívemen ült elszorítva vizzé és léggé szabadulván omlott szemen szájon e

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t30.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • testemnek halála Mert olyan testnek voltam viselője hogy soha szebbet Természet s Művészet nem alkotott és ím por lett belőle És hogyha így e legnagyobb Igézet ily csalfa volt irántad mely halandó szépség izgatná még a szívverésed Úgy kellett volna hát hogy ily csalandó képek első nyilára visszafordulj föl hozzám ki már nem valék mulandó nem hogy szárnyaddal inkább visszacsorbulj több mámort lesve vagy egy csitri lánykát vagy részegülni pillanatnyi bortul Tőrbe ejthetni a csupasz madárkát két három ízben de már tollas ellen hiába vetsz ki tőrt vagy dobsz ki dárdát Mint a fiúcska nem hogy megfeleljen a korholásra hanem földreszegve szemét szégyenben álljon és figyeljen úgy álltam én ott ő meg újra kezdte Ha bánt a szó már vesd föl a szakállad s amit látsz még jobban hat majd szivedre Nem könnyebben szakad ki ahol állott földjéből ős cser ha északi orkán vagy Afrikáé víjja mint egy várat mint én emeltem e parancsra orcám mert megértettem a célzása mérgét hogy szakállt mondott az arcomról szólván S amint fölvetve az eget elérték szemeim hogy nem hinti már virágát az égi lények serege megérték s bár nélkülözve fényük tisztaságát hogy Beatrice a Vad felé fordul mely két természet egy személybe látták Fátyol mögött is s e tul parti pontrul régi magát mint az mig élt a többi nőt multa föllül bájjal a siron túl S érzém hogy szívem bánat csallán gyötri s ami legjobban csábitott kivűle azt kezdtem akkor legjobban gyülölni S olyan önvádnak szoritott gyürűje hogy csak Az tudja aki oka volt hogy mivé lettem elalélva tőle Majd hogy szivemből erőm visszafolyt a Hölgy kit előbb egyedül kisértem így szólt Fogózz belém és rámhajolt Torkig merített a patak vizében s könnyen a vízen mint takács hajója járt vonva testem s lengedezve szépen S a boldog partnál Asperges me szóla hirtelen

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t31.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • mögötte földuzzadoznak és mindannyi lombtul újul színében mielőtt a Napnak szekere újabb csillagképbe fordul úgy rózsa pompájánál koldusabbak de violánál dúsabbak a fának csupasz ágai új szinekre kaptak A himnuszt mely körültük erre támadt ki se bírtam végig földi fülemmel és nem is nyitom rája földi számat Ha festhetném hogy a száz csoda szemmel mely vesztére lett kém mily győzve küzdött Szirinx meséje meg s a bűvös szender mint modell után festő hogyha festett festhetném azt is de hadd fesse más hogy ez a dal mily kábulásba vesztett Ott kezdem hogy elmúlt a kábulás és szétszakítá álmom sűrü fátylát egy fény és egy hang Kelj fel mit csinálsz Mint a mennyei Almafa virágát mely vágyra gyújtja az angyalokat s égi lakóknak örök lakomát ád meglátva Péter János és Jakab elalélt s ama szóra tért magához melytől nagyobb álom is megszakadt s akkor látták hogy csapatuk hiányos Mózes és Illés eltűnt és a Mester ruhája ezer sugárral sugároz úgy rezzentem fel én remegő testtel és láttam ama kegyes Nőt fölöttem ki a parton idáig vezetett el Hol van Beatrice kérdém ijedten S ő Nézd felelt a megujult fa alját ott ül az összetorlott gyökerekben Nézd kik veszik körül jobbját s a balját s a Griff mögött hogy vonul föl a többi mélyebben s édesebben zengve dalját Nem is figyeltem hogy még meddig ölti egymásba szavait mivel szemembe tünt Az ki mással nem hagyott törődni Szinte a földre ült a meztelenre maga mintha a Szekérnek ma mellyet a Griff a fához kötött őre lenne Klastromot csinált jobbja balja mellett mondom a hét Hölgy a hét Fény kezükbe melyeket semmi vihar meg se lenget Nem sok időre jöttél e sürükbe mert ama Rómában fogsz lakni vélem melynek polgára Krisztus mindörökre Azért csak jól tartsd szemed a Szekéren s megírni bűnös világod javára majdan

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t32.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive