archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • hogy lássam hol vagyok és egy hang szólt A följárás amott van amely figyelni másra nem hagyott És látni akkor hogy ki szólhat ottan oly vágyam kelt hogy a teljesülésig nem hihetém hogy lehetek nyugodtan De mint a nap oly szemvesztőn fehérszik hogy fátyolt von rá a saját sugára úgy éreztem hogy szemem fénye vész itt Ez égi szellem ki a szirt fokára utunkat kérés nélkül megmutatja és önnön fényét takará magára Mint mi magunknak kéretlen ugy adja ő másnak mert ki gondban látja társát és még kérést vár kész hogy megtagadja Hát meg ne vesse lábunk nóggatását hágjunk föl mert ha eltün a sötétben a nap megint várnunk kell virradását Szólt s lépte nyomán lépve gyönge léptem ím akkor egy lépcsőhöz közelít és amint az első fokára léptem szárnycsattogást hallottam közelit legyezni arcom és hangot Beati pacifici kit rossz düh nem hevít S kezdett a csúcson mind magasbra hágni a végső napsugár és jött az éjjel már egy egy csillagot lehete látni Ó erőm mért folysz oly egyszerre széjjel mondtam magamban érezvén hogy ott már lábam hatalma egy lett a csekéllyel Fenn voltunk hol a lépcső elfogyott már s akképen álltunk mintegy megszögezve mint gálya mely a révbe ért be s ott vár S én figyelmemmel mind csak arra veszve hang ez új körben zeng e át a tájon költőmre néztem ily szavakba kezdve Milyen bűn kell itt hogy tisztúlva fájjon Szólj atyám oltsd el e kiváncsiságot ha lábunk áll is szavad meg ne álljon S felelt A jó szerelme hogyha bágyad a testi létben itten ébred újra itt feszítik a lankadó lapátot De hogy még tisztább szavakból okulna elméd figyelj rám s akkor itt nyugodván hasznos gyümölcsöt szerezhetsz az útra Sem a Teremtő nem volt soha fogytán sem a teremtmény kezdte szeretetnek mely ösztönös vagy lelki ezt tudod

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t17.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive



  • Beatricétől mert a Hit dolga túl az Ész világán Minden lélek mely a test tömegétől külömbözik bár összekötve véle saját hajlamot s ösztönt nyert az égtől de csak működve tűn ki hogy miféle és a hatásban nyilvánúl a hajlam mint csak a lombban az hogy a fa él e Azért nem sejtem hogy első fogalmam honnan származik sem hogy honnan ébredt ami szivemben legmélyebb óhaj van Miként ösztöne vezeti a méhet mézet csinálni ezt az ősi ösztönt nem éri ilymód sem gáncs sem dicséret S hogy összhang álljon ösztöneink közt fönt e legősibbel adatott nekünk erő mely lelkünk ösztönei közt dönt Érdemet csak ezáltal nyerhetünk ez a kútfeje bűnnek és erénynek amint jobb vagy bal úton szeretünk Minden bölcs aki látta hol a lényeg s igaz etikát hagyott a világra e szabad erőt elfogadta ténynek Hát hígyjed bár hogy minden vágyad lángja külső hatásra szükségkép kigyúlad bölcs féket vetni van erőd a vágyra És csak e szabadságon alapulhat minden erény ezt hogy Beatricédre figyelve majdan értsd őt megtanuljad A hold éjfélig késve följött végre s a sok szép csillagot megritkitotta égő vödörként lassan szállt az égre s útját ég ellen azontájt futotta ahol a Nap jár ha Róma lakója szárd és korz föld közt látja lenyugodva midőn az ki által ma Pietóla falucska dicsőbb a nagy Mantovánál lőn súlyos kételyemnek oldózója s én nyílt és tiszta szava hallatánál kérdéseimre akként álltam ottan mint ki elgondolkozva és sután áll de elmélázásomból fölriadtam mivel egyszerre sűrü nép tolongott hátunk mögött elérve nagy csapatban amílyen antik éjeken zajongott Isménus és Asópus partja mentén ha Théba népe Bacchusért rajongott Úgy jöttek sarlós útjukon kerengvén ezek mert bölcs szeretet s szent kívánat sarkantyuzá lépésük nem pihenvén Tüstént elértek oly igen futának nyomunkba hágva csapatuk tömegje ketten elül szavukba sírt a bánat Mária késés nélkül ment

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t18.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • tollát s meglegyintett s dalolt qui lugent mondva boldogoknak mert az Úr fogja vígasztalni mindet Mi lelt hogy mind a földet bámulod csak így kezdte költőm kérdését mihelyt lépteink az Angyalon túljutottak És én Olyan rossz sejtelembe ejt az új látás mely álmommá fonódott hogy lelkem rab lesz s minden mást felejt Az ős boszorkányt láttad benne szólott kiért a felsőbb körök kínja jajgat s hogy ki ad tőle szabadulni módot Elég taposson e csuf sárra sarkad Tekints a szent szférákra miket Isten madárhivók gyanánt szemedbe forgat Mint sólyom előbb lábát nézi s libben ha a sólymár szólítja majd a zsákmány után mohón száll légbe s eltünik fenn úgy tettem én a töröt szirtre hágván mászni kezdtem míg útat tárt odáig ahol új körré kanyarúl a párkány S ötödik körnek érve nyílatáig láttam hogy kire bűne idefent ró bút arcán fekve földön sirdogál itt És Adhaesit anima pavimento hangzik sóhajba fulva és nyögésbe törve kis híjján értelemtelen szó Ó választottak kiknek szenvedése itt igazságban és reményben enyhül hol nyíl rés föllebb hogy utunk ne késne Ha bűnötök mint minket földre nem gyűr s gyors útra vágytok legyen útatokban jobb feletek mindig a partperemtül Igy kért a Költő s így felelt legottan egy hang kissé előttünk s én a rejtett szólót a hang irányán gyanitottam Szemem egy pillantást költőmre ejtett ki akkor vídám jellel helyeselte a vágyat melyet arcomból kisejtett S e vágy mihelyt kedvét tölteni merte odavont ahhoz ki hogy merre fekszik hangja imént előttem megjelelte Ó szellem kiben könnytül ér s növekszik az ami nélkül nincsen üdv felejtsd el nagy gondod érttem egy rövidke percig Háttal fölfelé mért heversz ne rejtsd el s ki vagy s akarsz e megbizást vitetni oda ahonnan jöttem földi testtel Szóltam s ő Mért kell a hátunkat vetni az ég felé majd megtudod de

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t19.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • mindent ítél esdve kérem ezt én Capet Hugónak hívtak engem ott túl s Lajosok és Fülöpök atyja lettem kik trónon ültek frank uralkodókul Egy párisi mészárostól születtem mikor kihaltak a régi királyok kivéve egyet kit zárdába tettem s láttam hogy a kormányon magam állok s új szerzeményre annyi volt a módom s annyi hivem ki értem síkra szállott hogy ím az özvegy koronát utódom fejére tettem akitől eredt szent csontok sora hogy mindmáig huzódjon Míg nagy provánszi hozománya nem kent szégyent fajomra s bűnbe nem sodorta jót sem de rosszat sem tett tűrhetetlent de ottan már hazudva és tiporva szerzett vagyont és aztán vezeklésül Normanhont Pontit s Gaszkonyt elrabolta Károly Itáliában vezeklésül szegény Konrádint föláldozta s aztán Tamást az égbe küldte vezeklésül Látom az időt s messze sincsen az tán hogy egy uj Károly jő francia honból magát s népét valóban megmutatván Egyedül jő és fegyver nélkül rombol csak a Judás lándzsáját hozva mellyel Firenze gyomrát fölhasítva tombol Nem föld de szégyen lesz amit igy elnyer annál nagyobb szégyen a jók szemében mennél kevésbbé gondol ő ilyennel Egy másik Károlyt hajó rabja képen látok saját lányára alkudozva mint rableányra a kalózok épen Ó rút fukarság míly nagyobb gonoszra vihetsz még aki fajom úgy befontad hogy önnön húsát oltárodra hozza S hogy mindez ne is tűnjék borzalomnak látom Alagniát sőt helyettesében Krisztust is foglyául a liliomnak Látom ujra gunyolják szörnyüképen az ecetet s epét ajkára tolják s élő latrok közt őt ölik meg épen Látom az új Pilátust semmi korlát vérszomjának s a templomba viendi törvény ellen a kapzsiság vitorlát Ó Uram Isten melyik hír jelenti már a boszút amely haragod csitítván lelkem békéjét újra megteremti Mit a Szentlélek jegyesére hitvány dalt énekeltem mely felém terelte szemed kiváncsiságod lángra szítván csak addig árad ajkainkrul szerte amíg a nap tart de ha

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t20.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • sincs kitéve változásnak csak mit az Ég vesz magába magából annak lehet hatása semmi másnak Mert hó se hull se jég se semmi zápor se dér se harmat föntebb e vidéken mint ama három fokkal kurta gádor Felhő de még köd sem száll át e légen villám se jár sem Taumás leánya nem ül ki mint tul itt meg ott az égen Száraz gőz sincsen mely messzebbre szállna mint ama gádor harmadik fokáig ahol e helynek szent Pétere áll ma Reng a hegy néha aljától odáig többé kevésbbé bennegyűlt szelektől de nem tudom miért nem reng soha már itt csak akkor rengi itt ha a kötelekből lélek oldódik érzi tiszta kész és amaz ujjongó zaj között lebeg föl A tisztaság próbája csak az érzés mely szabadon már klastromot cserélni meglepi vággyal s engedi a Végzés Előbb is vágynék ámde szenvedélyi el nem bocsátják minthogy vágya ellen bünét az Isten kínjává cseréli Nekem ötszáz évig kellett hevernem e gyászban és csak most érzem szabadnak vágyamat hogy jobb küszöbig emeljen Ezért a rengés s e kegyes csapatnak szent ujjongása amaz Úr nevéhez ki által ők is fölfelé haladnak Aki forrást lel annál jobban élvez mennél szomjasabb így szavára meg nem mondhatta volna lelkem hogy mit érez És bölcs Vezérem szólt Most látom egyben hálótok hogy kötődik és mi oldja s miért ujjongtok s miért reng a hegy fenn De engedd immár tudni tudakolta ki voltál s adjad értenünk szavaddal miért heversz itt annyi század olta Amikorjában égi akarattal a jó Titus a Judástól elárult sebek folyását megboszulta haddal nevemre tartós hírnek dísze hárult ott túl s előbb még felelé a szellem mintsem lelkem előtt a hit kitárult Szavam fuvallatában annyi kellem volt hogy Toulouseból Róma ont magába hol könnyü vala mirtuszt érdemelnem Statius még a nevem a világba Thébát majd hős Achillest

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t21.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • lángja Azért ha ott találtál ama népben mely a fösvénység bűnét sírva mossa tudd meg hogy nékem fordított a vétkem De mikor azt daloltad mint tapossa duplán a durva harc Jokaste keblét mondá a Pásztorénekek dalossa Clio verte veled a lant idegjét s nem volt meg ami nélkül cselekedni a jót kevés nem volt igaz hited még Ha így van ez mily lámpa tudta vetni fényét lelkedbe mily nap hogy vitorlád megfeszitetted a Halászt követni Te mutattad meg a Parnasszus ormát s itattál forrásából szólt te benned találta lelkem világító tornyát Úgy tettél mint kik sötét éjbe mennek s fáklyát visznek de nem látják a fényét csak az utánuk jövő örül ennek Uj század száll daloltad uj remény ég uj nemzedék jön égbül ereszkedvén igazság és aranykor visszatér még Általad lettem költő és keresztény de hogy szavamat könnyebben megértsed talán rajzomat kissé kiszinezném Már a föld megtelt a szent hit temérdek magvaival miket az örök ország követei hintettek szerte szélnek s én látva hogy szavaik visszhangozzák szavadat melyet az imént idéztem hozzájuk tértem mint előbb tehozzád S ím szentek voltak kik hogy üldözésben részesültek Domitianus által szenvedésüket könnyel tellve nézem s amíg csak a világban élve jártam erényüket pártoltam és szerettem minden más hitet rosszabbnak találtam S előbb mint görögöket elvezettem volna Thébe folyóihoz dalomban a kereszténység titkos híve lettem világ előtt pogány valék azonban s e lanyhaságért négyszáz éven át a negyedik körnek útjain bolyongtam S te aki tetted hogy szememnek fátyla lehullt mely mögött az Üdv fénye rejle most míg utunknak egy kis része hátra mondd meg Terentiusnak régi lelke és Caecilius Plautus Varro hol van kárhozva é s melyik pokolba ejtve ők s Persius s én s mások hosszú sorban szólt a Göröggel ki Muzsák tejét legtovább szívta egykor régi korban a vak Börtönnek első gyűrüjét lakjuk

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t22.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • arcán csak a hangján s amit elzárt az arc azt fölnyitotta a hang fülembe ismerősen zsongván És ez a szikra újra fölszitotta az elváltozott ajk régi emlékét Forese arca rejtezett alatta Ne nézzed kért ő bőröm aszu kérgét mely régi színét rejti most ne nézzed árnyam husának sorvadt semmiségét Magadról beszélj mire szánt a Végzet s milyen két lélek vezet erre Kezdjed a szót s ne szünj meg csak mikor bevégzed Arcod melyet szemeim megkönyeztek mikor meghaltál most épannyi búra indít feleltem hogy ily húsa vesztett Az istenért mi tépi és mi dúlja úgy bámulok ne várjad hogy beszélek ki szólna míg ily kérdés gyötri fúrja Örök végzésből felelé a lélek itt titkos átok rejlik vízbe lombba tagjaim attól ollyan ösztövérek S mind aki itten dalol sírva mondta mind aki csak torkát szolgálja míg él így lesz itt újra szentté éhbe szomjba Az édes alma illata s a híg ér mely fája lombját öntözi sugárba éhünk szomjunk fölgyújtja s enyhet ígér és nem csak egyszer újul körbe járva kínunkra itt ez éh szomj kínra mondom mondhatnám inkább üdvünknek javára mert e szomj az mely a Golgota dombon vezette Krisztust hogy majd mondja Éli s megváltásunkért vért örömmel ontson És én Forese hogy megszünve élni régi világodat jobbal cserélted több idő nem tellt mint alig öt évnyi S ha erőd fogytát hamarabb elérted vétkezni többé mint a kincses bánat óráját mely az Úrral megbékéltet hogy engedett már íly föl a Bocsánat Azt hittem hogy még odalenn talállak ahol az évért év szedi a vámot Felelte Hogy már ily magassan állok s itt szürcsölöm e kínok édes ürmét Nellám könnye tevé mely sohse fáradt s imája mely kivitte hogy ne ülnék a Várakozás szikláján de minden körön át hamar ide fölkerülnék Ó özvegyecském társam drága kincsem annál jobban megnyeri az Urat az

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t23.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • dalolta Hölgyek akik értitek a szerelmet Mit a Szerelem sugdos válaszolta ajkam megőrzöm én és szót a szóra írom amint ő bellül mondja tollba Ó testvér most rálátok a csomóra mely a Jegyzőt Guittonét s engem édes új stíletektől messzetarta szóla Hogyan követte tollatok beszédes sugalmazója szavait szorossan míg a mienk nem simult üteméhez Mást régi és új stíl között bajossan hiszem hogy különbséget bárki lelhet S elnémult mintegy megnyugodva mostan Mint kik a Nílus partjain telelnek darvak ha gyűlnek néha nagy seregbe s aztán éket csinálva szárnyra kelnek úgy a nép mely ott megcsodált sietve elfordult tőlem s újból útnak áradt melyre soványság és vágy könnyítette S mint ki a gyors lépésbe belefárad elmarad kissé lélekzete fulva s lassan ballag míg levegőt találhat úgy várta míg a szent nyáj elvonulna Forese s hátul csatlakozva hozzám velem jött s kérdé Mikor látlak újra Hogy meddig élek nem tudom viszonzám de nincs mód oly hamar a Parthoz érnem hogy sokkal hamarabb ne vágyakoznám Mert a hely hol az Ég rendelte élnem már minden jóból pusztul fogy naponta hogy önmagának zodon romja légyen Menj aki ennek a főoka mondta azt már hol nincsen javulás a Völgybe egy vad ló a farkára kötve vonja Futását percenként gyorsítva csörg le a lejtős úton és szétzúzva szörnyen testét otthagyja csúful összetörve Nincs sok forgás már ama nagy Körökben hátra s az égre nézett és megérted mit most szavamból nem érthetsz ki könnyen De ég veled már Mert itt drága féltett kincs az idő s sokat vesztek belőle ha így kisérlek lépést tartva téged Mintha egy lovascsapatból előre tör az egyik lovas hogy maga vágjon először az ellenséges erőre úgy pattant ő föl hogy előnkbe hágjon s én elmaradtam s velem ama Kettő kik oly nagy Fények voltak a világban S láttam hogy mesze s egyre

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t24.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive