archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • a párkányt amely körbezárja s a bejárást hol nyílást hagy a kőzet A szürkületben mely a Nap futárja előbb míg lelked mit egy sűrü pólya nyomta el lenn a virágágyon álma egy Nő jött s Én vagyok Lucia szóla Hadd vigyem ezt el aki szunnyad itten s legyek útjának könnyebb mozgatója Sordello lenn maradt s a többi ketten és jött a Nap s ő téged fölemelve idehozott és én nyomon követtem És itt letett még ráintett a helyre szép szemével hol a kapunyilás van s ő és az álmod együtt tűnt el erre Mint aki kétkedésben s kábulásban az igaz útat fölfödözi végül s félelme elful a vigasztalásban úgy én s amint aggódás gondja nélkül látott vezérem megindult a párkány lejtőjén ahol a Kegy hegye kékül Látod olvasó hogy száll mint a sárkány dalom azért ha köntösét ezentúl több mesterséggel varrom ne csodáld ám S mind közelebb s az első lépteken túl hol imént csak repedést gyanitottam mint fal ha nyilva szakadásnak indul egy kaput s három lépcsőt láttam ottan más más szinűt a kapuig vezetve s egy kapust ki még némán ült s nyugodtan Mind nyiltabb tekintettel nézegetve a felső lépcsőn láttam ülni s arca sugarát tűrhetetlen rámvetette és meztelen volt kezében a kardja tükrözve fényét hogy szemem a lángot nem nézheté bár egyre azt akarta Szóljatok onnantúl hogy mit kivántok A vezetőtök hol van kezdte Könnyen lehet hogy íly utat majd sírva bántok Egy égi Hölgy mondta hogy erre menjen utunk ki jártas ebben szólt vezérem Menjetek mondta kapu nyílik innen Vezessen hát hogy kívánt célhoz érjen léptetek jertek lépcsőnkig előre szólt a Kapus most biztatva ne féljen S így följutottunk az első lépcsőre fehér márvány volt és hogy benne lássam arcomat megcsiszolva tükrözőre A második sötétebb mint a bársony kiégett durva szikla és keresztben s hosszában rajta

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t9.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • helyre figyelmezz kizárón szólt kinek jöttem azon oldalánál merről a szív van édes Elüljáróm Megfordulék s megláttam Máriánál egy kissé hátrább abban az irányban hol jobbra tőlem drága Poétám áll egy más képet mely a hegy jobb falán van kivésve s túlra Bölcsem oldalától kerülve közel látszék s jobb arányban Ott márványökrök vonják ponyvasátor alatt szekéren ládáját az Úrnak mely int hogy ne légy hivatlan prókátor S a kísérők hét kórusra oszolnak s ott két érzékem küzködött az egyik szólt Nem a másik De igen dalolnak S a tömjénfüstöt is mely föltüremlik köröskörül sok jól utánzott ránccal az orr tagadja s a szemek igenlik S lám a Zsoltáros föltürkőzve táncol a szent Szekrény előtt alázatosan s több volt királynál s kevesebb e tánccal S egy palotának erkélyén magassan Mikhál látszott a menetet csodálván szomoruan és kissé haragossan De én közel már új képet találván néztem helyemről másik helyre hágva hol Mikhál mögött ragyogott a márvány Itt a császár alakja volt kivágva dicsőn a sziklából kinek erénye indítá Gergelyt a győztes imákra Traján császárról szólok büszke ménje előtt egy özvegy állt az özvegy arcán mély fájdalom s szemében könnyek fénye Körötte tiprat sok csaták piarcán edzett vitéze s leng arany mezőben a Sas amely kisérni szokta harcán S a nő maga a búbánat merőben szólni látszék Uram fiam halott s tebenned bízom mint védelmezőben És ő Legalább azt megvárhatod míg megjövök S a nő most csüggedettebb hangon mint kit a bánat áthatott S ha meg nem jönnél őrködik feletted ki helyemen lesz S ő A más erénye mit ér neked ha magadét feledted S a császár szólt Légy megnyugodva néne nem mehetek mig lelkemen adósság súlya van itt tart a Könyör törvénye És míg igy én itt az alázatosság képeit néztem mellyek Mesterükre vallván a lelket szent gyönyörbe hozzák s melyeket

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t10.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • Kisérő hogy kitől jöttek nem akart kitünni csak hogy azt mondták Aki jobbfelé jő velünk a parton rálel a kapúra melyen fölhághat az is aki élő S ha nem gátolna ez a szikla súlya amely itt gőgös nyakamon kemény fék s amelytől arcom földre lekonyúla ezt aki nem mondja nevét de él még jobban megnézném hogy nem ismerős e s részvétet tőle kínjaimra kérnék Én latin voltam és fajomnak őse nem tudom hogy hozzátok ért e híre Aldobrandesco volt Toscana hőse Elődeim nagy lelke régi vére szívemet úgy megduzzasztotta gőgben hogy nem gondolva közanyánk bünére magam becsültem mással nem törődtem s ez lett halálom mint Siéna tudja s minden gyermek campagnai mezőkben Omberto vagyok s gőgöm a bal útra nemcsak engem vitt megszenvedte minden barátom vélem bús romlásba jutva S ezért kell ezt a súlyt most íme vinnem s mert az életből vezeklést se tartva távoztam most nem távozhatok innen Szólt s én hallgattam fejemet lehajtva s egy árny ki eddig velünk szót se váltott a nagy súly alól arcát fölcsavarta s megnézett és megismert s fölkiáltott s rám ki hozzájuk legörbülve jártam fáradságos tekintetet bocsájtott Ó szólék te vagy Oderisi látom Agobbio s a művészet dísze melynek neve fényfestés Páris városában Testvér szólt vígabb színeket viselnek bolognai Franco rajzai nékem részem van dicsőségből ő betellhet Nem voltam íly szerény ám én se régen míg éltem lángként lobogott e szívben és csak kitűnni vágyott büszkeségem És ennek árát fizetem ma itten s még itt se volnék ha még bűnre képes testtel Hozzád nem tértem volna Isten Ó embergőgök hiúsága véges hír mely mindjárt meghal ha elhanyatlott barbár kor nem tér vissza kútfejéhez Lám festészetben Cimabue tartott minden teret és ma Giottót kiáltják s amannak híre éjszakába hajlott Igy Gídó Gídót egymást sorba váltják a költők s él már tán ki

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t11.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • oldhatatlan saját vesztedre font hálódba szőve Ó Roboám nem rettentő alakban láttam ott vésve képed bús szekéren üzetlen szöktél félve szívszakadtan Mutatta még a padló rajza véren a baljós ékszert Alkmeon miképen fizetteté anyjával drága béren Mutatta hogy a templom rejtekében Sennacheribet fiai halálra hogy sebezték és hagyták ott sebében Mutatta Tamyrisnek lakomája mily szörnyü volt mikor Cyrushoz így szólt Vérre szomjaztál vérrel tellsz be márma Mutatta asszírok csapatja mily szórt futásban mikor meghalt Holofernes s mily vér ereklyét hátrahagyva iszkolt Láttam vadaknak milyen üszkös vermes tanyája Trója láttam büszke várad ó Ilión mily pusztulással terhes Hol van a véső hogy vonalat árnyat vagy ecset ílyet hűn utánna húzzon milyet bármely nagy művész megcsudálhat Élő az élő holt a holt a rajzon többet valóság látója se lát mint én ki rajt járok s fejem lehajtom Csak hadd emelje gőgje holokát más Éva fi s a földre le se nézzen ahol meglátná útja nyomorát Az én figyelmem ráveszett egészen a Nap nagy útat bírt azóta tenni s mi megkerültük a kört java részen midőn az aki mindent észrevenni előttem járt szólt Föl a fejjel nézz szét most nincs idő tovább mélázva menni Nézd ott egy angyal közelíti léptét s nézd észrevétlen múlik már a Nappal ép elbocsátja hatodik cselédjét Ékesítsd illő arccal s mozdulattal magadat hogy szivesen fölvezessen gondold hogy a tünt perc örökre meghal Hogy az időt hiába ne veszessem annyiszor mondta hogy nem szólhatott már olyan homályosan hogy ne kövessem De a Szép Teremtmény elénk jutott már fehér ruhában és az arca mint a hajnali csillag messze ragyogott rám A karja nyitva és a szárnya nyitva és mondta Jertek itt közel a lépcső és könnyü könnyü lesz feljutni itt ma Kevés ki a hivást meghallja és jő Ó Emberfaj pedig röpülni lettél mért lesz kis széltől röptöd rögtön késő

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t12.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • szentet sorba szedve Én nem képzelem hogy valaha járt a földön oly gonosz kit meg ne hatna a látvány mely ott látásunkra várt Mert amint mindenkinek mozdulatja tisztán kitetszett éreztem azonnal hogy a mély részvét könnyemet folyatja Szőringgel voltak fedve durva ronggyal s egyik a másikat támasztva vállal támasztotta mindannyit az oromfal mint vakok búcsuban motyogó szájjal koldulva állnak és egyik a másik vállára ejtve fejét bamba nyájjal remélve hogy igy majd részvét csirázik nemcsak imájuk de a bús alaknak látta nyomán már mely némán imázik És mint a napfény nem használ a vaknak úgy itt az árnyak kikhez most jutottam az ég fényéből egy szikrát se kapnak mert mindeniknek levarrva csukottan pillája s vasfonállal mint levarrják vad sólymét máskép nem marad nyugodtan Én úgy éreztem hogy sértik és csalják szemeim akiket nem látva látnak s Tanácsadómnak vártam bölcs sugalmát s megértve ő hangját a némaságnak szavai Szólj de tiszta kurta szóval mondatlan kérdésemmel összevágtak Vergiliusz mellettem azon oldal felől jött akkor hol lebukni könnyű nem lévén ott korlátot alkotó fal másik oldalon ültek volt a szörnyű varrással varrt ájtatos árnyak sirtak s a varráson át nyomódott a könnyű Ó boldog nép mert biztosan kinyilnak szemeid szóltam ekkor ama fényre amely egyetlen gondja vágyaidnak lelked salakját a Kegyelem ténye úgy oldja föl és úgy folyassa tisztán elméd patakját megtisztult edénye amint megmondod nincs e latin is tán köztetek akit megismerni nékem kedves lesz s néki is javára lesz tán Mind egy hazában polgár ez az Égben de úgy hiszem testvér hogy ollyat értesz aki volt latin vándor eletében Igyen tetszett hogy egy hang visszakérdez akinek én hangosabban feleltem mivel helyemtől távolabb beszélt ez Ugyanis egyik árnyon megfigyeltem hogy vár szavamra mert vakok gyanánt fölnyujtá állát egy kissé emelten Ó szellem ki itt gyötrődsz csúcs iránt szállani ha te szólítottál mondtam

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t13.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • ágyát az átkozott és szerencsétlen Árok Még lejjebb száll még mélyebb ágyba vág át s rókákra lel oly ravaszakra kiknek ész nem múlhatja föllül csalfaságát Nem hallgatok hadd hallja más is itt meg amit sug az Igazság lelke nékem nem vál kárára megszivlelni hidd meg Kel unokád már hogy vadásza légyen majdan e vad víz menti farkasoknak és mindannyit fölverni rejtekében Fölszedi árát eleven husoknak s megöli őket vén vad módra tombol s vész jó hírneve néki élte soknak Véressen lép ki a borús vadonból s úgy hagyja azt hogy a lefoszlott galyra ezer évig nem nő ki dísze lombból Mint nagy veszélyek jósát aki hallja zavart borúból hull arcára mély árny bármely égtájnak fenyeget viharja úgy láttam én ott megzavarva mélán a másik lelket elbusúlva rajta amint a szókat fontolgatta némán Egynek beszéde a másiknak arca vágyra költött hogy nevük tudakoznám s ajakam kérdést és kérést sóhajta S a szellem aki előbb szóla hozzám Olyat kérsz mit te az imént felelte nem tettél meg nekem hogy viszonoznám De mert átlátszik hogy az ég kegyelte utadat fösvény nem leszek irántad halld én vagyok Guido del Duca lelke Irigység vetett a vérembe lángot hogy aki látta társaim vigalmát látta hogy arcom ólomszínbe rángott Vetésemből itt aratok ma szalmát Ó Ember mért az szíved fő reménye min írva látod osztozás tilalmát Ez itt Rinieri hajdan dísze fénye Calboli háznak honnan ide szállva nem hagyott senki örököst erénye De nemcsak az ő vére marad árva tenger és Reno s a Hegy és a Pó közt igaz kedv s szív kincsétől messzeválva mert mérges hajtás az egész folyó közt belepte úgy hogy soká kéne írtó kézzel mívelni míg kiírtanók ezt Hol a jó Lizio s Carpigna Gídó Manardi Henrik s Traversaro Péter Korcs lett Romagna vére s faja kígyó Ki foglalhatja Fabro örökét el

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t14.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • szórád ami megosztva kissebb lessz irigység mozgatja folyton sóhajod fuvóját De csak magasabb szférák lelkesítsék szerelmeikkel vágyadat az égnek megládd hogy ily kin ellen van segítség Ott mennél több mond valamit miénknek annál több jó jut egy szivnek belőle s a szent szerelmek annál jobban égnek Ne szóltam volna az imént felőle mondtam akkor sem éreznék ily éhet elmémben még több kétség tört előre Hogy lehet hogy nagyobb fokára érhet a gazdagságnak aki többnek adta kincsét mint ha az csak keveseké lett Felelt Mert folyton földi kis javakra csüggesztve elméd azokért sovárog a fényből is csak homályt szősz magadra De ottfönn minden vágy felé ugy árad a mondhatatlan és határtalan Jó miként a fényes testhez a sugárok Ahol több hőt lel mindig arra hajló s így oda hol több vágy eped feléje több kincset áraszt a határtalan Jó S mennél több szív lesz így a vágy edénye annál több kéj lesz annál több szerelmes s tükörként egymást veri vissza fénye S ha magyarázatom nem volna teljes meglátod Beatricét aki tőled ezt s minden éhet és kétséget elvesz Csak menj tovább és gondolj arra főleg hogy öt seb van még vésve homlokodra melyek igaz fájdalomtól benőnek Ép szóltam volna Meg vagyok nyugodva mikor a másik körbe érve ajkam szemeim szomja visszanémitotta Mert látomás vett erőt íme rajtam egy templom volt ami előmbe tünt ahol nagy nép tolongott sűrü rajban És ím egy nő jön s mint bús anya csüng egy kis fiún s így szólítja vidulva Fiacskám miért tetted ezt velünk Lásd apád és én keresünk busúlva s amint az édes hang elhagyta ajkát a kép amint jött gyorsan tűnt el újra S más nő jött Ama víz öntözte arcát mit a bú szűr mélyéből a kebelnek ha rajta más ellen harag viharz át S szólt Ha te vagy a város

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t15.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • eggyet hozzátette kérek ha feljutottál ne feledj imádban Hittel kötöm hogy nem hiába kéred feleltem néki de egy régi kétely rág amíg meg nem oldom mint a méreg Szimpla volt eddig most e bölcs beszéddel duplává tetted mert eszembe ötlött mi szülte s hogy függ össze földdel éggel Bizony csupasz ma a világ s leöltött minden erényt mint említetted épen és minden bűnnel csordulásig töltött de kérlek mondd okát és fejtsd ki nékem hogy tudjam én tanítva ne csalódjam egy lenn keresi más meg fenn az égen Mély sóhaj mely jajjá tört elhalóban hangzott előbb és aztán kezdte Testvér vak a világ s te onnan jössz valóban Jaj eleven nép egeken keresnél minden okot s hogy nem mozogna minden kényszerből arra eszetek eszmél Ha így volna azt kéne hinni nincsen szabadság és nem igazság örülni erényeinkben sírni bűneinkben Az Ég ki az első hatást leküldi de nem mind és ha mind is adva nektek fény jót keresni rosszakat kerülni s szabad akarat mely bár megremeghet első harcában ellenséges éggel győz ha jól táplálkozik és nem enged Jobb Természettel nagyobb segítséggel küzdjetek hát szabadon az teremti elméteket mely nem forog az éggel Okát azért hogy rosszra tért a lenti világ eszed csak bennetek keresse mint szavam mindjárt híven megjelenti Annak kezéből jő aki szerette míg meg se volt még mint piciny leánya ki sírva gyemekeskedik s nevetve a gyönge lélek összes tudománya hogy mint alkotta vídám Alkotója ami gyönyörre gyújtja azt kivánja Kacsint előbb némely kisebbke jóra s megcsalják és utánuk futna végül ha bölcs vezér vagy bölcs fék meg nem ója Ezért kell mindig törvényt tenni fékül király kell az Igaz Vár ködborított tornyát kilátni legalább az égbül Van törvény de kezelni kire bízod mert elégtelen pásztor jár elől itt kérőzni tud de körme nem hasított Azért a nép mely

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t16.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive



  •