archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • a Pokol Törvényi úgy inognak vagy változott a Végzés fönn a Mennyben hogy barlangomhoz juttok kárhozottak Vezérem akkor kézenfogva engem kézzel és szóval s jellel inte porba hajtani térdet arccal egyetemben És Nem magamtól jöttem válaszolta Egy égi hölgy szállt kérni hogy ne hagyjam egyedül ezt utján a mély pokolba S mert akaratod az hogy bőven adjam elédbe mint volt esetünknek estét nem lehet az enyém hogy megtagadjam Hát halljad ez nem látta még az Estét de oly közel volt ahhoz balgaságban hogy perce volt csak elkerülni vesztét Azért hogy őt e vészektől kivágjam küldtek amint már értésedre adtam és nem volt más út mint amelyre hágtam A bűnök népét néki megmutattam s most megmutatom még e másik népet mely itt tisztúl és kormányod alatt van Hogy hoztam eddig hosszu lenne néked végig beszélni föntről jött erőm hogy vezessem hallani s látni téged Nézd el hát hogy idejött vakmerőn Szabadságért jött s édes a Szabadság tudhatja kinek holta Értte lőn tudhatod kinek nem drága mulatság volt egykor Uticában Értte veszned hol ruhád dicsőülni várja napját Az örök Törvényt nem sérthette ez meg mert társam él még s Minos nem köt engem mert onnan jöttem hol szüz árnya reszket ó nagy szív Marciádnak s sírva leng lenn s bús szeme most is kér hogy tartsd tiédnek az ő szerelméért hallgass meg engem s hét országodon hagyj átmenni kérlek viszek tőled köszöntést néki ha nem átallod hogy rólad ott beszéljek Ó drága volt szememnek Marcia míg földön éltem s hamit ő felelte tőlem kivánt meg kelle kapnia de most a rossz folyón túl leng a lelke és Törvény áll mióta itten élek hogy többé rám nem hathat a keserve De hogyha szent Hölgy küldött égi lélek mint mondod ennyi szót nem kéne tenned elég már hogy amit kérsz Értte kéred Menj hát

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t1.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • s már a parthoz ére csónakja gyors volt s ollyan könnyű lenge hogy barázdát se vont a víz szinére Farán a Szent Révész alakja lenge a Szentség jele homlokán vakító s több mint száz lélek ült zsufolva benne In exitu Israel de Aegypto egy hangon így mindnyájuk ajka zengett s tovább mint irja a zsoltáros író Akkor szent kereszt jelét vetve hintett áldást reájuk mire partra szöktek s ő gyorsan mint jött újra tovalengett Parton maradva idegen nyüzsögtek amazok és mint aki csupa ujjat lát maga körül szerte nézelődtek Mindenfelé már nap nyilai hulltak melyek vadászva a Bakot lehajták közepéről a mennyei azurnak midőn e nép felénk emelte arcát és Mondjátok ha tudtok róla kértelt merre érhetjük a hegyi ut alját S Vergiliusz szólt Járatosnak véltek minket e tájon Új táj ez minékünk vándorként értünk ide mint ti értek Csak alig előbb volt hogy ideértünk más úton oly vad úton mely után csak játék lesz itt már szirtről szirtre lépnünk Eközben mivel meglátták az árnyak lélekzésemről hogy még testben élek a bámulattól lettek haloványak s mint hirnök aki olajággal tér meg vonzza a népet hír hallója lenni köré gyülnek s tolongástól se félnek úgy csüggve arcomon ott valamennyi gyültek a boldog szellemek körém is szinte feledve tisztulásra menni S közelebb jutva túl a többijén is átölelt egy oly forrón s nem kimérten hogy rábirt hogy hasonlót tegyek én is Ó hiu árnyak csak látszatnyi létben Karommal őt háromszor átkaroltam s mindannyiszor csak ennen keblem értem A bámulattól én is sápadt voltam mire az árny mosolygott s visszalépett és én követve közelebb hatoltam Szelíden intve szólt hogy állanék meg Ekkor megismervén ki könyörögtem ne szánjon egy kis pihenőt s beszédet Mint rég a romló testbe nyűgözötten felelt ma úgy szeretlek oldozottan álljunk meg hát de merre jársz te itten Megyek Casellám

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t2.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • a szikla meredekje A legvadabb leginkább elhagyott út felől könnyebben jutna át az ember Lerici s Turbia közt mintsem ott jut Itt léptét megrekesztve szólt a Mester Merre lehet a lejtős rész ki tudja amely felé szárny fellebbjutni nem kell És míg szemét ő leszegé az útra mintha eszével tartana tanácsot én pedig fölnéztem a sziklacsúcsra balról lábát felénk mozgatni látszott egy árnycsapat lassan hogy azt hihetted egyhelytt állnak kiket föltűnni látsz ott Emeld föl mondtam pilláját szemednek útba fognak már igazítni minket ha te magadtól Mester nem tehetted Akkor szabad szemekkel föltekintett s szólt Lassan jönnek menjünk hát elébük s Légy édes fiam jó reménnyel intett Oly messze cammogott még lomha népünk mint egy jó dobó dárdát dobni tudna holott már ezer lépésünk kiléptük mikor a part szikláihoz lapulva megálltak mint ha vándorok megállnak s bús csapatjuk kétkedve néz az útra Ó boldogan holt ó választott árnyak a Békére melynek üdvei kezdte költőm hiszem mindnyájatokra várnak mondjátok meg hol visz a szirtövezte hegyre az út mert annak aki többet tud jobban fáj minden percecske veszte Mintha juhocskák aklukból kijöttek egy kettő három míg a többi reszket gyámoltalan s csak nézdeli a földet s mint az első tesz mind utána tesznek ha ez megáll mind rádülöng s megállnak nem tudva miért bárgyumódra veszteg úgy láttam én fejét a boldog nyájnak jönni felénk és láttam hogy szerényen néznek és méltóságot tartva járnak S észrevevén hogy megtöré személyem ott a barlang előtt a nap sugárát és jobbfelől árnyam maradt a fényen megálltak kissé megvonulva hátrább s a többiek kik jöttek nyomaikba nem tudva miért ugyanazt csinálták Kérdés nélkül megvallom mi a titka emberi test ez melyet láttok itt mely a napfényt a földön meghasítja Ne csudálkozzatok mert jobb a hit higyjétek hogy nem Ég ereje nélkül mássza meg ez e szikla falait

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t3.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • Fiam csak addig vond magad felelte s egy kiugrást mutatott mely e részen az egész hegyet körben átölelte Úgy hatott reám szava hogy merészen fogóztam a nyomába újra bízva míg lábam nem volt a kiszögelésen Ott ülni csuklott térdeinknek izma s megtett utunkra néztünk napkeletre melyre örömmel néz mindenki vissza Szemem előbb a lapos partra vetve később a Napra emelém csodálván hogy sugara bal oldalunkat verte Látta költőm hogy nézek mint a bálvány a sugarakra s égi szekerükre hogy fénylenek észak közt s köztem állván s szólt Ha Castor s Pollux az égnek ikre volna a Nappal amelynek sugárát föl és le folyton forogtatja tükre a Medvékhez még közelebb csudálnád az Állatövnek napsütötte részét ha el nem hagyta még a régi pályát Hogy ezt megértsd a Földgolyó egészét gondold magadban s gondolj rá Sionra s e hegyig onnan képzeletbe nézz szét lásd mindkettőnek egy a horizontja de más a féltekéje s így a pálya melyen kocsizni vész volt Phaetonra olyan hogy kell hogy ettől balra járja a Napszekér s amattól járja jobbra ha tiszta ésszel tekintesz reája Mester bizony soha világosabbra nem gyult fény bennem most belátja elmém mely mostanig vakságnak vala rabja hogy mely Aequator a tudósok nyelvén és nap és tél közt örökös határ a közép kör a nagy forgások tervén innen mitőlünk északtájon áll a mondtad okból míg Palesztinától azon égtájra hol tanyáz a Nyár De tudni vágynám ha semmise gátol szólnod meddig megyünk még mert a csúcsra sżemem nem ér mert födi sűrű fátyol És ő felelt Olyan e hegynek útja hogy itt lenn a láb csak kínlódva mászni de föllebb mind könnyebben hágni tudja Azért ha később meg fogod vigyázni hogy könnyül útad s olyan könnyű lesz már mint lenn folyam sodrában csónakázni akkor tudd meg végéhez közelegsz már ott várhatod hogy vágyad megpihenhet Ez

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t4.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • lovashad fut fékét meglazítva Egész raj jő feléd tolongva nagy raj és kérni jönnek téged szólt a Mester te menve hallgasd föl ne hagyj utaddal Ó lélek aki üdvöd ama testtel keresed itten amelyben születtél léptet csitítni egy kissé ne restellj Nézd meg kiálták kiről hírt vihetnél nincs e közöttünk régi ismerősöd Ó mért nem állsz meg Ennyit megtehetnél Minket erőszakos vég megelőzött utolsó óránkig bünökben éltünk akkor lelkünkben az Úr fénye győzött s megbánva s másnak megbocsátva tértünk sirunkba megbékélt velünk az Isten ki most őt látni ösztökéli léptünk S én Bárhogy nézlek nincsen egysem itten akit ismernék de ha nemes árnyak kitellhetőt kértek hogy teljesítsem mondsza s ígérem a Békesugárnak nevében amely világról világra vonz hogy vezéremet követve járjak Mindnyájan bízunk kezdte közbevágva az egyik jóságodban eskü nélkül csak szándékodat a Sors át ne vágja Én hát ki első szólok követségül kérlek ha eljutsz hol Romagna s Károly földje közötti földek ege kékül ne feledkezz meg irgalmas imáról mondatni értem Fanóban lemossa bününk az ima s tisztává sikárol Fanói voltam de sebek pirossa Antenor földjén festett s ott folyott el a nedv melynek e lélek volt lakossa hol leginkább vártam hogy vár nyugodt hely az Estéi tétette kit irántam jogosnál túlzóbb gyűlölet fogott el Ó ha Mirába szaladt volna lábam mikor Oriacóban utolértek ma is még élnék lélekzet honában De láp közt futva iszap és temérdek zsombék keverte combom míg eredni láttam eremből tavait a vérnek S szólt most egy másik Ó ha fölmehetni unszoló vágyad teljesedni fog enyémet is segítsed teljesedni Feltrói voltam Buonconte vagyok s itt járok csüggedt fővel mert felednek a földiek s Johannám elhagyott És én Milyen sors folytán eshetett meg Campaldinótól mi dobhatta távol tested hogy nyoma sincs ma sírhelyednek Ó szólt ő Casentino oldalán foly az Archiano kis patak eredvén Ermo fölött

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t5.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • oly fáradt mint idáig S látom a hegy már árnyát kezdi vetni Megyünk mindaddig míg a nap világít megyünk mindaddig míg lehet felelte de máskép lesz majd mint te jóslanád itt Mert a Nap mellyet most homályba rejte a hegy s nem tör meg tested rajzolatja megtér előbb mint a csucson leszel te De nézd egy árny ott szemével kutatja lépéseinket egyes egymagán ki tán kurtább utunkat megmutatja S feléje mentünk Ó lombárdi árny Lassú szemében gőgje dagadozván hogy állt ott megvetés a homlokán Egy szót se szólt se költőmhöz se hozzám menni hagyott csak szemeit vetette ránk nyugton mint a pihenő oroszlán Vergiliusz kérve közelítette hogy a jobb grádicsot jelezze nékünk de ő nem is méltatva feleletre hazánk kérdezte rögtön s földi létünk Mantova kezdte költőm és az árny ki oly zord csukott volt amidőn elénk tünt fölugrott s ajkán szárnyas ige szállt ki Földid vagyok Sordello mondta szája ó mantovai s kart repesve tárt ki Rab Itália hajh nyomor tanyája kormánytalan hajó vad förgetegben világnak nem úrnője csak rimája lám alig földed szent neve kirebben s honfitársát holtan e drága szellem fogadja testvérénél melegebben míg élve benned testvér testvér ellen kit egy fal övez és egyazon árok nincs hogy egymással hadat ne viseljen Nyomorult bár szemeddel körbejárod tengered partját s mély öledbe nézel békével boldog pontod nem találod Mit ér hogy féket tett rád gondos ésszel Justinianus ha üres a nyerged neved annál nagyobb szégyenbe vész el Aj bitang nép ma is hű lenne lelked és hagynád Caesart ülni az ülésben ha az Isten szavait nem felejted Nézd milyen bokros a paripa nézd nem tűri fékét mert nincs sarkantyuzója mert te tartod kantárát gyenge kézben Ó Német Albert mért szálltál le róla Tenéked nem szabadott volna félned nyerget vetni a bús vadságu lóra Hulljon ezért véredre bölcs itélet

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t6.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • már a nap míg itten állunk és nem lehet éjjel hatolni feljebb keressünk szállást ahol éjre szálljunk Lelkek itt laknak kissé jobbra lejjebb közéjük viszlek nem lesz kedved ellen hiszem hogy őket lássad és figyeljed Hogy szólt a Költő Ha egy hegyre szellem éjszaka vágynék önnön gyenge volta vagy más is gátlaná hogy vágya telljen S a jó Sordello vonást vont a porba s szólt Látod Ezt a kis vonást se hágod keresztül ha megvolt a Naplehullta Nem mintha más valami vetne gátat mint az éjnek sötétje hogy ne hágj föl de az bénulással zavarja vágyad Csak lefelé kerülhetsz vagy a tág kör partján ha jársz és azt körülbolyongod míg zárva tartja a napot a látkör Úgy nézve rá mint csodát ki mondott Vezess hát szólt vezérem oda minket ahol öröm leszen megszállni mondod Nem sokkal vittük messzebb lépteinket s elláttam a hegy horpadt hajlatáig mint nálunk völgy ha vájja a gerincet Elmegyünk szólott amaz Árny odáig ahol a part magábul öblöt alkot s ott várunk az új nap pitymallatáig A bérc és sík közt egy ösvény kanyargott útnak a vájás homorúlatán át hol több mint félig ette már a partot Aranyt ezüstöt égő pomagránát vérét smaragdon frisstörésű színt kék indigót s az ind csillámfa hámát fű és virág épúgy legyőzte mind színnel a partöbölt tarkázva ottbent miként a nagy legyőzi a kicsinyt De a Természet nemcsak színeket kent e rétre hanem ezer illatából kevert egy mondhatatlant ismeretlent Salve Regina így dalolva távol láttam ott lelkeket a fűben ülni elfedve eddig a völgy hajlatával Míg nem fog e gyér nap fészkébe dülni így kezdte szóval mantován vezérünk ne vágyjatok le közibük kerülni Ha célunk látni jobban célhoz érünk e dombról lesve arcra mozdulatra mint lenn a völgyben ha velük beszélünk Aki legfelül ül meglátni rajta hogy elmulasztá amit tenni kellett

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t7.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • ismeri vélne Sötétedett a lég eljött az este mégis szememtől szeméig a vak közt látásunk lassan áthatolni kezdte Felém jött s én feléje a tömeg közt ó Nino nemes bíró mily öröm volt itt lelni téged s nem a rossz sereg közt Semmi szép köszönésnek híjja nem volt S kérdé Mikor érted el e hegyaljat az úton mely a messze tengeren hord Ma reggel hagytam el a Nagy Siralmat azon át jöttem régi életemben bízván hogy az új utamból kisarjad feleltem s ő is erre s nemkülönben Sordello kissé elvonulni látszik mintha zavarban volna s félelemben S egyik Vergiliuszra néz a másik egy lenn ülőhöz ezt kiáltja Konrád kelj fel mert felsőbb kegy amit ma látsz itt És hozzám Amit az Úr keze nyom rád terhül kinek első miértje rejtve a szent Hálára kérlek és bizom rád ha túl léssz a tág habon nem felejtve szómat kérd értem Giovannám hogy esdjen ott hol szent ima sohse lesz elejtve Az anyja már nem hiszem hogy szeressen mert elvetette a gyász fehér fátylát hejh szegény újra fölvenné szivessen Kik példáját nézik könnyen belátják hogy mílyen múló az asszony szerelme ha szem s tapintás föl nem szítja vágyát Pedig nem lesz oly díszesen temetve a Milanót vezérlő viperával mint Gallura kakassával lehetne Szólt s észrevettem hogy a szeme rávall a jogos hévre amit szíve érez belső tüzének égve sugarával S én mohó szemem fölvetém az Éghez hol csillagai lassabban keringnek mint küllő hol közel a tengelyéhez S vezérem szólt Szemed hová tekinget Ama három fényt nézem mondtam erre hogy fényli át itteni sark egünket S ő A négy fényes csillag már amelyre reggel figyeltél leszállt odatúlra s ez újak jöttek ím a régi helyre Most félrevonva és hozzásimulva szóla Sordello Nézd az ellenséget s hogy merre nézzen megmutatta ujja Amerre nem volt a

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/t8.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive