archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • mely megállt nehéz napokban s hegyet rakott francia harcosokból zöld karmok oltalmában ül nyugodtan Verucchiói ifjú s agg komondor a díszes pár mely Montagnát megölte fogát még most is vicsorítja sokszor Santerno tája és Lamone földje oroszlánkölyök tart fehér mezőben de pártja színtén egyre váltja kölyke S a város amely Savio vizében tükröz úgy lebeg szolgaság s szabadság között mint sík és hegy között középen De most már kérlek mondd el hogy ki vagy hát ne légy fukarabb másnál ha kivánod hogy neved ott fönn hír nélkül ne hagyják És ekkor sírni hallottam a lángot a maga módján s így beszélt a lélek míg tüze csücske ide s tovarángott Ha azt hinném hogy olyannal beszélek ki földre megy még volna jó okom rá hogy lángom többet moccantani féljek De mert tudom hogy nincs mi visszavonná ki egyszer itt van szólok íme bátran mert szóm nem válhatik gyalázatommá Én harcos voltam és csuhában jártam így vélve jóvá tenni a hibákat S nem is csalódom abban amit vártam ha nincs a Nagy Pap verje meg az átok ki régi bűnbe lelkem visszavonta hogyan és quare azonnal belátod Míg öltözve valék a húsba csontba melyet anyám adott reám nem éltem oroszlánmódra hanem rókamódra Minden lyukakba rejtekútra tértem mint aki minden ravaszsághoz ért hogy világhírt hozott rám e nagy érdem De amikor már a vénség elért mikor a vitorlát bevonni illik s összegöngyölni a hajókötélt mikor undort kelt ami máskor izlik jaj gyónni bánni kezdem azt remélve hogy még előttem üdv kapúja nyílik De az új Farizéusok vezére ki Laterán körül indíta harcot s nem a zsidóra nem a szaracénre hanem keresztények ellen viharzott kik szultán földjén nem kufárkodának és Acri várból egy sem hajta sarcot nem tekintette nagy hivatalának szentségét és a szent övet se rajtam melytől ki hordja gyakran lesz soványabb hanem

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p27.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • hozta bűne hanem tapasztalással teljesülni És nekem kell őt gyürűtől gyürűre holtnak az élőt poklon át kisérni s ez így igaz mind betűről betűre És száznál többen hallva őt beszélni csodálni kezdtek kínjukat feledni újjal mutatni egymásnak mesélni Nos ha reményed van még fölmehetni fra Dolcinónak tőled izenem fel ha nem kíván ide hamar követni jól lássa el magát élelmiszerrel nehogy a téllel győzze le Novára mert máskép le nem győzi könnyű szerrel Alig nyitotta ajkait szavára Mohamed menni lábát már emelte s letette még a szó végét se várva S egy másik kinek vérzett nyaka szerte s az orra helye szemöldig üreslett s beszédünket csak egy füllel fülelte megállt bámulni ránk a többi feslett husú tömeggel s szóra nyitva torkát mely kívül belül egyformán vereslett szólt Ó te ki a poklon élve bolygsz át s nem bűn miatt ismerlek otthonomból ha nem csal tán meg nagy hasonlatosság A medicinai Péterre gondolj S ha majd az édes rónát újra látod mely Vercellibe hajlik Marcabóból ints meg Fanóba két nemes barátot messer Guidot és véle Angiolellót hogy ha mint szellem jól jövőbe látok Cattolicában majd egyik se lel jót mert hajóról dobják a vízbe zsákban egy álnok zsarnok ád ki erre jelszót Ciprus s Majorca közt szigetvilágban nem szörnyedt Neptun még ily szörnyüségen se kalózok közt se görög csatákban E félszemű zsarnok ki oly vidéken úr melyet van köztünk ki kincset adna ha sohse látott volna életében tanácsra őket magához hivatja aztán ima fogadás mindhiába Focára zord szelét meg egy se hajtja S szóltam Ha kívánod hogy a világba kivigyem híred fejtsd meg erre kérlek ki az ki ama tájt vesztére látta S ő rátevén kezét egy más kisértet állkapcájára szétfeszíté száját s így szólt hozzám Ez az de nem beszélhet ő volt aki Rubikon akadályát kétlő Caesárral átlépette vélvén hogy

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p28.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • jaj nyila csatároz mérgezett részvét éles vashegyével s az ujj magától nyúl a fül lyukához Amily nyögés volna ha nyári hévvel Sardinia Maremma s Chiana völgye minden kórháza minden betegével bezsúfolódna egyetlen gödörbe olyan volt itt s mintha rohadt tagokból szállna az orrot olyan bűz gyötörte Akkor a híddá nyúló sziklafokról leszálltunk az utolsó partra balra s gyenge szemem csak onnan láthatott jól a hamisítók hadára az aljra kiket itt iktat a nagy Úr cseléde a csalhatatlan Igazság hatalma Nem hiszem hogy látott Aegina népe ennyi nyavalyát mikor oly utálat oly rémes sok dögpára szállt a légbe hogy a kis féregig le minden állat a szörnyű pestis által érte vesztét s aztán új néppé hangyák raja válott mint régi költők bizton feljegyezték ahány raj lélek e vak völgyi kutat kerülte lankatag vonszolva testét És egymás testén kúsztak át e rútak hason és háton s némelyik közöttük négykézláb mászta a keserves útat Lépésben mentünk szótlan fölöttük s a népet mely lenn földre betegedve lábán sem állt már szemünkkel követtük S mint tégely tégelyt tűzön melegedve ült kettő köztük egymást támogatva tetőtől talpig kosszal pettyegetve S nem láttam még hogy oly gyorsan vakarna lovat lovászfiú kit vár az úra vagy ki már álmos aludni akarna mint ezek testén ahogyan vadúla körmük marása fokozódva dühhel a viszketésre mely nem csillapúla És úgy birkóztak körmeik a rühhel mintha szakács késsel kaparna pontyot vagy más halat min legnagyobb a pikkely Ó te ki bőröd így vakarva bontod s feszítő fogót csinálsz ujjaidból költőm egyikhez ily szavakat mondott felelj akad e latin ember itt hol ti nyögtök Felelj ha örök időkig sohsem kívánsz kikopni karmaidból Én s ez ki itt rohadva fészkelődik latinok vagyunk ketten mondta sírva De te ki vagy ki itt ezzel törődik Ez itt felelt ki még nem szállt a sírba kisérem körről

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p29.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • s két ágra oszlott A vízikor mely formából kihozhat minden tagot rossz nedvet belehajtva hogy a fej nem felel meg már a hasnak a száját állandóan nyitva tartja mint hektikásét kinek szomjuságtól felvonva egyik állán másik ajka Ó ti kiket kín se sújt bűn se vádol s mégis itt vagytok nem tudom miért nézzetek rám is ha semmise gátol Ádám mesterre s lássátok mi ért Amit akartam ittam élve kedvre s jaj mint sóvárog most egy csöpp vizért A sok jó víz mely zöld dombról siet le Casentinóból Arnó folyamába s mindég oly hűs és lágy marad a medre folyton előttem áll és nem hiába mert képük sorvasztóbb mint e betegség amely arcom husát már mind lerágta Az igazsággal büntető Ridegség bünöm helyét festi lelkem elébe hogy emlékezve még több könnyem essék Mindég előttem áll Roména képe ahol Szent Jánost hamis pénzre vertem s azért hagytam ott fönn a testem égve De ha Guidót látnám e szörnyü helyben vagy Sándort vagy az öccsüket e kéjet Branda kutért nem adná szomju lelkem S tán itt is egy már ha valót beszélnek azok a lelkek kik még járni tudnak mit ér nekem ki itt lekötve élek Ó csak annyival megkönnyülni tudjak hogy száz év alatt egy hüvelyt haladnék milyen örömmel indulnék az útnak E völgyön értük végesvég kutatnék bár tizenegy mérföldnyi az egész kör és egy felet keresztben is kiad még Miattuk estem ide büntetésből ők csábítottak oly forintot verni melynek teljes három karatja rézből Kik azok ketten kezdtem én figyelni kik mint nedves kéz télen párolognak ott látom őket melletted heverni Itt leltem már s azóta nem mozogtak felelt mikor lebuktam e vödörbe s úgy vélem itéletnapig se fognak Egyik Sinon Trója hamis görögje másik József ellen tett csalfa vádat és lázuktól feküsznek gőzölögve S öklével egyik talán bosszuságot érezve mert

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p30.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • A természet jól teszi hogy manapság ily ekzekútort Marsnak már nem alkot s ily állatnak ki hagyta veszni magvát Mert aki megfontolja jól a dolgot megérti hogy bálnát ily szörnyü hadnál s elefántot alkotni jobbnak tartott mert hol az erő s a rosszakarat már megvan s hozzájő még az ész s okosság az ellen aztán hasztalan víhatnál Olyannak láttam arca szélét s hosszát s ahhoz arányban van a többi tagja mint Róma óriás fenyőtobozzát S igy a kútpart fölött mely lenn takarta kötényként testét annyi még kirémlik hogy egy a másikát vállára tartva három friz legény sem érne fejéig mert harminc araszt lehetett számlálni övtől a köpenykapcsolás helyéig Ráfel mái ámech izábi álmi vad szájjal melyhez lágyabb hangu ének nem illett ekképp kezdett kiabálni S Vezérem így szólt hozzá Balga lélek maradj csak a kürtödnél abba fujjad ha elfog haragod vagy szenvedélyed Keresd nyakadnál s megtalálja ujjad a nagy hangszert mely abroncsozza melled ó zavart szellem s melyen lóg a szíjat Magát árulja el csak jól figyeljed szólt hozzám most Nimród az ő hibája hogy a föld nem maradt meg egy nyelv mellett Hagyjuk el őt ne beszéljünk hiába mert néki minden nyelv oly érthetetlen mint másnak az övé csak jár a szája Tovább indult és én mögötte mentem balra fordulva és egy nyíllövésre másik nagyobb s vadabb gigászra leltem Én nem tudom ki képes ily kötésre de meg volt kötve bal karja előre jobb karja meg a hát felőli részre egy lánccal amely nyakától lejőve testén kigyózott és azon a részen amely látszott öt gyűrű tellt belőle Ez volt a gőgös aki oly merészen Juppiter ellen erejét próbálta ez bűne szólt Vezérem intve nézzem A neve Ephialtes ő csinálta a lázadást s isteneket ijesztett karjával mely most is le van kötve hátra És akkor én ilyen kérdésbe kezdek Hallottam

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p31.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • szemeik míg a fagy ujjai bereteszelték vaskapocs így fát fához nem szorít s erre mint két kemény csőr összekoppan a két fej melyet a düh elborít S egy másik kinek arca fel se bukkan füle lefagyott üres helye kék folt Mit nézel mint a tükröt szól unottan De ha kívánod tudni ki e két holt a föld honnan Bisenzo völgynek árad egykor Alberto apjuké s övék volt Testvérek s ha még egy ily szörnyü párat keres valaki méltót jégbe hűtni egész Kainán át hiába fárad Nem az se méltóbb kinek átlalütni szivét s árnyát egyszerre tudta Ártur Focaccia sem sem az ki szemlesütni itt mellettem tanul s elzár a tájtul ő Sassol Mascheroni és ha toszkán vagy ismered kiáll a jégből álltul De tudd meg hogy ne faggass többet osztán hogy én vagyok Camiscion Pazzi várom Carlint hogy mentse bűnöm ráfokozván S száz arcot láttam még e síma tájon fagytól lilán hogy sohasem mehettem azóta sem jég tükrén úgy utálom S míg így csuszongtunk a középre ketten ahol minden súly összegyűl az aljban és én remegtem az örök hidegben végzet volt véletlen vagy úgy akartam már nem tudom de járva a fejek közt lábammal megbotlottam egyik arcban Kiáltott Mért tiporsz e bús sereg közt És mért tiporsz engem ha Montaperti bosszúja nem nyert benned újra eszközt És én Ó mester várj itt míg kifejti e szellem azt amért gyötör a kétség aztán kedved szerint fogok sietni És ő megállt s én szóltam a sötétség fiához Ki vagy itt e jégverembe te ki nagyot zúgsz bár kicsiny a vétség Ki vagy te aki mást így rúgva szembe sétálsz keresztül felelt Antenórán rugásod élőtől se volna gyenge Én élek szóltam és még jöhet órám hogy híressé tehetlek ha kivánod neved sok híresség közé beróván Felelt Én ép ellenkezőt kivánok eredj el innen

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p32.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • világosúlt és én borzadva láttam arcomat négy arcon tükrözni széllyel két öklömet kétségbeesve rágtam s ők azt gondolván étel éhe dúlja testem így szóltak felugorva bátran Atyánk nem lesz szivünknek ennyi búja ha minket eszel Te ruháztad csontunk e vézna hússal vedd magadhoz újra Aznap se másnap több egy szót se mondtunk nem búsítottam őket több sohajjal mért nem nyíltál meg föld elnyelni gondunk Mikor negyedszer így talált a hajnal Gaddo magát előttem elvetette Apám hát nem segítesz nyögte jajjal Azzal meghalt S mint most látsz engemet te sorban elesni láttam mind a hármat ötöd s hatodnap kínok közepette S már vakon keresni négy fiacskámat kezemmel s két nap nevük egyre mondtam míg többre ment az éhség mint a bánat Amint végezte szemforgatva nyomban a nyomorult fejet kezdé harapni s foga kemény volt mint eb foga csontban Aj Píza örök botrány fogsz maradni a szép hazában ahol a si járja Mert a szomszédság rest példát mutatni támadjon fel Gorgóna és Caprára s az Arnót torlaszolják el keresztbe hogy benned mindent megfullasszon árja Bár Ugolino vesztedet kereste s minden várad eladta volna tényleg nem vonhatnád fiait ily keresztre Ártatlanok hisz nem sok éve élnek új Thébae Uguccione és Brigata s a kettő kiket fent nevez az ének Tovább mentünk hol a jég síma háta más népet föd be zordan kiknek arca van fölfelé a jégből nem a háta S a könny maga a könnyet visszatartja hogy a könnyek befelé visszaszállnak hogy több legyen a kín nyomása harca Mert a legrégibb könnyek összeállnak s a szemnek gödrét megtöltvén előre az arcon kristálysisakot csinálnak S bár mint kinek megkeményült a bőre érzéketlen volt arcom a hideg minden érzését elrabolta tőle mégis úgy tetszett szél legyinti meg És kérdém Mester ki mozgatja ezt már Nem alszik itt lenn minden lengeteg S felelte Útunk ama

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p33.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • motollált amekkora illik ily nagy madárnak tengeren sem láttam még ily vitorlát S nem tollból vannak ám ezek a szárnyak bőregérszárnyak és csapkodja rázza hogy három szelek tőlük szerteszállnak Ezektől jött fagy Kocitusz tavára s hat szemmel sír örökké s három állon csöpög le folyton könnye s véres nyála És úgy zúz egy egy bűnöst mind a három száján fogával mint tiló a kendert gyötörve mind hogy mind egyszerre fájjon És azt ki elülső szájába hemperg fogánál jobban karma tépi hátán csontig olykor nyúzván a bűnös embert Fenn akit legjobban gyötör a Sátán Szólt költőm Júdás az Iskarióti Feje benn van lába kilóg a száján A másik kettő kiknek feje lóg ki az Brutus a fekete szájból ez csügg ládd hogy nyújtózik nem tud szót se szólni Meg Cassius nézd azt a vastag testüt De már az éj közelget már mi mostan mindent láttunk utunkat újra kezdjük Amint kivánta nyakába fogóztam és ő alkalmas helyen és időben mikor szétnyilt a Sátán szárnya hosszan megkapaszkodott a szőrös csipőben és így szállt szőrről csipeszkedve szőrre a tömött szőr s jég közt ereszkedőben Mikor ott voltunk ahol a csipőre forgó comb illik csípő vastagába fáradtan és aggódva útam őre fejjel fordult oda hol volt a lába és úgy fogózott mint föl aki mászik azt hittem visszamászunk kín honába Ilyen lépcsőn megyünk már jól vigyázz itt szólt költőm mint lankadt utas lihegve ily út visz onnan hol a Bűn tanyázik Aztán kilépett át egy szirtüregre és engemet leültetett a szélén s gonddal ő is mellém ereszkedett le Szemem most felvetettem szinte félvén látni mint láttam Lucifert viszont s láttam lábával éghez evickélvén Hogy bámulást éreztem és iszonyt gondolja ki tudatlan most se tudja mily pontot hágtam át és mily viszonyt Talpra szólt mesterem mert rossz az útja és hosszu még célunknak és a nap

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p34.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive