archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • balkéz felé fordulva immár lenn a kilyuggatott fenéken állunk És mesterem megfogva karjaimnál el nem bocsát mígnem gödréhez ér annak ki síró lábbal úgy kalimpál Ó szóltam amint megállt a vezér te földbe vert karó szomoru lélek ki fejtetőn állsz hogyha tudsz beszélj Úgy álltam mint pap kit gyóntatni kéret a gyilkos már leásva elhalóban hogy egy percel tovább nyuljon az élet És ő kiáltott Itt vagy már valóban ltt vagy elhagytad Bonifác a földet Egynéhány évvel úgy látszik csalódtam Megelégelted már a drága Hölgyet akit csalással vettél el magadnak vagyonáért és aztán meggyötörted Úgy néztem mint azok kik fönnakadnak mert a válasz mit kaptak érthetetlen és szégyenülve szó nélkül maradnak S Vergiliusz szólt Mondd ezt néki menten Nem az vagyok nem az vagyok akit vársz És én amint kívánta úgy feleltem Erre lábával kinyujtózva hintáz a lélek és sóhajtva sirva zordan így felel nékem Akkor erre mit jársz De ha oly fontos néked hogy ki voltam hogy csak azért leszálltál e gödörbe tudd meg hogy én a nagy palástot hordtam S valóban ki valék A medve kölyke Bocsaim vágyva gazdagítni raktam fönn pénzt itt lenn meg magamat vödörbe S a többi pápák itt vannak alattam kik megelőztek a simóniában lapítva zárja mind e sziklakatlan Nekem is lejjebb csúszik majd a lábam ha egykor eljön kit már jönni vélve szóltam tehozzád az imént hiában De én régebben várok elitélve fővő talpakkal s lefelé a fejjel mint ő vár majd égő lábbal kiérve mert jő utána nagyobb bűnteherrel egy törvénytelen pásztor napnyugatról s engem is őt is lejjebb nyom egy hellyel Uj Jázon lesz ő olvashatsz e papról a Makkabéusoknál néki szintén egy király lesz ki pártfogolva tapsol Nem tom más is oly balga lenne mint én aki amikor elnémult siráma megszólítottam Mondd meg most őszintén Pétertől az Úr mennyi pénzt

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p19.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive



  • útja És nézd amott Tiréziászt ki nőre cserélte egykor férfiú mivoltát és minden hímség elveszett belőle s aztán sokáig kellett lesni hol lát párzó kígyót hogy bottal messe által hogy újra visszanyerje férfitollát Hasa mögött Aruns követi háttal ki Luni hegyén hol Carrara népe irt erdőt házuk lenn a hegyre hátall lakni a fehér márványok ürébe húzódott honnan csillagot figyelvén vagy tengert semmi gát nem állt elébe S ama hölgy ki haját elönti mellén mely hátul van s nem látható tenéked minden szőrös részt egyfelén viselvén Mantó ki átkutatva száz vidéket ott állt meg végül ahol én születtem azért hallgasd meg e rövid beszédet Amikor atyja meghalt vénhedetten Bacchus városa szolgaságba esvén e nő sokáig bolygott számüzötten Fönn szép Itália fölött a mesgyén Alpok alján mik Némethont kerítik Tirol fölött határt köréje metszvén nyúl Benacus tó Száz érből mérítik vizüket Appenin folyói Garda s Val Camonica közt melyek telítik Van egy pont ott középen arra tartva Trientből Bresciából Veronából mindhárom püspök áldást vetne rajta Peschiera szép erősség sziklatábor ül szemben Bresciának s Bergamónak ahol leglankább a tó partja távol És itt kiárad medréből a tónak nem fér meg a víz Benacus ölében a zöld mezőkre száll s beáll folyónak S amint e víz folyását kezdi épen Benacus helyett neve Mincio lesz Governolig hol megszáll Pó vizében Nem messze fut még mikor újra tó lesz mert elterül egy lápmezőn mocsárrá s nyáron olykor lázával vészthozó lesz Amint a zord szűz e vidéket járná lát a láp közt mezitlen szigetecskét mely mintha árván művelőjét várná Itt hol emberi szemek nem keresték szolgáival megállt űzni bübáját itt élt és meghalván itt hagyta testét S a nép mely szórtan őrzé erre nyáját ide gyűlt később mert e hely erős volt a láptól mely mindenhol fedte táját Igy lett egy város őse ez az ős

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p20.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • Itt nincsen Szentkép csúfolódva intett Itt más a fürdés mint a Serchióban Azért ha nem kivánod horgainkat maradj csak mélyen a szurokfolyóban S száznál több villát mind feléje ingat az ördöghad s kiált A fejed üsd be Kinek itt nem muszály ki nem kacsingat Szakácsok parancsára a nagy üstbe a kukták hogy fenékről föl ne szálljon villával ép így nyomkodták a húst be S a mester Nehogy egyik rád találjon guggolj le valamelyik sziklalábnál és paizsoddá az a szikla váljon S bár engem tőlük sértve szidva látnál ne félj mert ismerem már én e csürhét mert értem én máskor is ily csatát már És lábai a hídfőt megkerülték s amint a partra ért a hatodikra hej ottan volt ám bátorságra szükség Mint dühhel törnek a kutyák uszítva a szegényre ki meg megállva koldul úgy tört itt egy gonosz csoport a szikla hídja ki mesteremre zordul de ő kiált Ne nyuljon egy se hozzám mert a sok villa mind feléje fordul Várj még te Kampós nyugton táborozván hallgasson egy meg jöjjön egy előre s nem bánom tépjetek ha tetszik osztán Rondafark menjen zúgtak nyakra főre és mind megállott s egy előrelépett és ment duzzogva Mi hasznod belőle Hiszed te Rondafark hogy e vidéket elértem volna szólt most bölcs vezérem s minden fegyvertől lettem volna védett úgy hogy ég kegye s jó sors ne kisérjen Hagyjatok mert az égben úgy akarják hogy átvezessek valakit az éjen Igy szólván gőgjének letörte szarvát úgy hogy a villa lába elé hulla Senki rá úgymond ne emelje karját S vezérem Ó te lapulva bujva a híd kövei közé kuporodtál szólt hozzám bujj ki mert biztos vagy ujra És én kijöttem látva mily nyugodt már De a démonok felénk kapkodának féltem nem állnak majd adott szavoknál Mint láttam rég várából Capronának az ellenség közt hitre kivonulva félni

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p21.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • ráment földje s minden földi dolga Tibáld királyt szolgáltam én de gyarló csalással csak magamnak raktam félre s itt főlök mióta elvitt a sarló Ekkor Harapós kinek olyanféle agyar volt mint a vadkannak a száján hogyan döf az megkostóltatta véle Rossz farkasok közé került a bárány de Szemigszakáll gyorsan átkarolta s szólt Félre amíg én ölelem várj rám S vezéremhez fordult a szőrös orca s szólt Kérdezd amit még kitudni vágyol míg pajtásom szavát belé nem fojtja S a mester szólt Mond hát a szurkos ágyból ismersz e több itáliai embert S felelt Hol imént kijöttem a lágyból egy épen ott a szomszédságba hemperg bár én is jaj a villák és a körmök Jobb volna úszni már a szuroktengert Most Főző Sokra megy már sokra dörmög s úgy fogja meg izmot lyukasztva karját a villával hogy az sikoltva fölnyög Sárkány meg s többen a lábát akarják megcsípni allul ámde kapitányuk mérges szemekkel int hogy ne zavarják Amint egy percre csönd maradt utánuk vezérem újabb feleletre hítta a bűnöst ki még friss sebére bámult Ki az ki mellől hol szurok boríta amint mondod vesztedre jöttél partra És ő felelt Az volt fráter Gomita Gallurából ki már biztosra tartva urának ellenségeit kezében egy követ fútt velük s urát megcsalta Pénzt vett tőlük és futni hagyta szépen mint ő nevezte s más dologban is gonosz volt szívben májban és vesében Vele van Michel Zanche úr hamis ura Logodorónak nyelve vásik Sardiniáért a pokolban is Jaj nézd hogy fogat vicsorít a másik többet mondanék még de tőle félek hogy körmével varos testemre mászik Csakugyan Lóláb egyik gonosz lélek csapásra célzott de az ördögprépost szólt Félre rossz madár hol én beszélek Ha vágytok látni vagy hallani még most toszkánit vagy lombardot kezdte halkan a rémült bűnös újra híhatnék most Csak körmötök ne csüggjön egyre rajtam

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p22.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • szállt le a szirtnyilásba oly gonddal fogva engem kebelére minthogyha a fia volnék nem a társa S még a fenékig lábával sem ére már a parton láttam az üldözőket fölöttünk de ő nem gondolt veszélyre mert a Gondviselés mely őrül őket az ötödik bugyorba állította nem tűri hogy elhagyják e tetőket Lenn festett arcu népség vánszorogta körül a völgyet kerülvén a gátat s kínját leverve lankatag zokogta Csuhát viseltek olyatén kabátot s alacsony csuklyát jól lehúzva szemre mint Clunyban viselnek a barátok S kívül vakító volt e nép köpenyje aranyozástul bellül súlyos ólom Frigyes csuhája ehhez szalma lenne Ó bús nép kit ez örök takaró nyom Mi a bugyorban balra kanyarodtunk függvén szemünk e nyomorult sirókon s hozzájuk képest mondhatnám futottunk Súlyukkal úgy tipegtek hogy mi minden lépésnél újabb pár mellé jutottunk És én míg síró sorukat tekintem Nézz körül Mester hátha szemed lelhet hirest vagy ismerőset szemeimben És egy ki érté a toszkáni nyelvet mögöttünk Lassan lépjetek kiált már Te aki itt nem jársz nem viselve terhet tán tőlem kapod meg amit kivántál S szól költőm hátranézve Várd meg őket és lépést tartva vélük egyiránt járj S láttam hogy két árny sietést erőtet mögöttünk arcon s lélekben de terhük s a szűk út késlelé a sietőket Amint elérnek szemük rajtam elcsügg összenéznek mint valamely csodára s egymáshoz szólnak szótalan figyeljük Ez élni látszik lélegzik a szája de ha nem él mily privilégiumban jött miközénk hogy nincs nehéz csuhája S szóltak hozzám Ne vess meg régi búnkban mondd meg ki vagy toszkán te ritka vendég e bús hipokrita kollégiumban Ott voltam gyermek és ifjú növendék a nagy városban szép Arnó folyónál s a testtel jöttem melyben jártam mindég De ti ki vagytok kiknek könyfolyó száll az arcotokra s mily kín rajta kérlek amely fölírva olyan láthatón áll Felelt Ha már

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p23.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • se nyomja mint hab a vízen és a füst a légben Hát talpra Fittyet a fáradalomra mert győz a lélek minden akadályon csak a test súlya földre le ne vonja Nagyobb út kell még hogy készen találjon legkisebb lépcsőnk volt e sziklagádor vigyázz ha értesz hogy javadra váljon Én szinlelém hogy már semmise gátol pedig a lélegzetből ki kifogytam Jer szóltam erős vagyok újra bátor S vele az útnak újra nekifogtam a szirten mely szükebb rosszabb rögössebb és meredekebb volt mint eddig ottan S beszéltem is hogy ne lássak nyügösnek S a völgyből hang jött mely nem tagolódott szavakká sokkal durvább volt s szükössebb Az ív hátán álltam mely ott huzódott ez új bugyor fölött de mitsem érték csak hogy haragudhatott aki szólott Lenéztem de az éjben el nem érték élő szemeim ezt a mély világot s szavaim mesteremet arra kérték Jerünk ott túl le Másszuk meg a gátot mert itt csak hallok és semmitsem értek és le csak nézek és semmit se látok És mesterem ajkai így beszéltek Nem szólok legjobb válasz kérelemre megtenni amit illőn szólva kértek S a híd fejénél odaát lemenve hol a nyolcadik parttal kapcsolódik nyiltan tárult az új bugyor szemembe S láttam tömegben rengeteg kigyót itt ezret hogy már gondolva is azokra arcomból a vér szinte kiszivódik Ne dicsekedjen Libia homokja mert csörgő gyűrűs pöttyös óriás kigyói száma nőjjön bármi sokra sem annyi szörnyeteg sem oly csodás sem ott sem a Vörös tengeri tájban sem Aethiópiában nem tanyáz S e kígyónyájban e nagy szörnyü nyájban meztelen nép futkároz szörnyüködve nem bízva sem buvásban sem bübájban Kigyókkal volt a kezük hátrakötve s testük körül a kigyók feje farka elől ért össze s volt csomóra kötve S a népből mely partunk körül kavarga láttam rászökni egyre egy kigyót s megcsípni hátán hol a nyak ült rajta

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p24.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • s a hátulján teríté végig aztán Fagyöngy szakálla még sohase fogta meg úgy a fát mint ez a rém utálat testét a más testére boritotta És akkor ez a két test egybemállott forró viaszként eggyé vált a szín már s az nem volt ember többet ez sem állat Mint amely égő papir szélein jár a barnaság láng előtt olyan lett ő mely nem fekete még s fehér se immár A másik kettő néz a sirja feddő hangon Jaj Agnél hogy olvad a tested Jaj látod nem vagy már se egy se kettő A két fej is már eggyé válni kezdett két ábrázat jelenvén meg vegyülve egy arcban mely kettőt magába vesztett A négy kar összenőtt egy párba gyülve s a comb a lábbal és a has s a mell még sohasem látott tagokká gyürve Minden volt formát így vet gyorsan el hogy két személynek vagy egynek se vélnéd a perverz kép és így megy lassan el Mint gyík az úton cserélvén sövényt nyári verőn ha átfut oly igen gyors mintha villámnak látnád futni fényét akként felszökni egy kis eleven torz kígyót a más kettő gyomrára láttam barnás fekete volt akár egy szem bors S egyiknek ama részét melyen által első táplálékát nyeri a magzat átszúrta és elnyúlt előtte háttal Az akit átszúrt némán nézte hosszat csak tátogott a lába földbe nőtt mint aki lázban álmot látna rosszat ő a kígyót s a kígyó nézte őt s az ő sebe s a kígyó szája bajsza füstölt erősen s füstjük egybefőtt Némuljon most Lucanus régi rajza szegény Sabellusról s Nassidiusról füleljen erre amit ajkam ajza Némuljon akikről Ovidius szól hogy Cadmus kígyó forrás Arethusa lett költeményben engem az nem unszol Mert soha még így szembe szembe kúsza cserében két formát nem gyűrt eleggyé hogy egy a másikat magára húzza S a formák

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p25.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • is leestem volna ha nem kapok meg egy kinyúló sziklát S Vezérem így figyelni látva szóla Egy bús lélek van minden tűzbe rejtve és önnön lángja lesz számára pólya Gondoltam már feleltem erre sejtve s most hogy szavadtól bizonyos dolog lesz megkérdem kit zár jobbra balra lejtve ott az a láng mely végén hasitott lesz s két ágra oszlik mint a máglya lángja melyen öccsével égett Eteoklesz Felelt Két hőst borít e törpe máglya Ulyssest s Diomédest kik kinokra együtt mentek mint hajdan a csatákra s lelkük e lángban nyögi és zokogja a Ló cselét amely a drága magnak kapút csinált melyből nőtt Róma bokra S Deidámia bújáért is zokognak ki Achillest gyászolja holtan is még s a Palladiumért is számot adnak És én Ha szólni bír e lángban is még a lélek mester kérlek újra kérlek s ezerszer is vedd úgy hogy kérlek ismét hogy engedd hogy innen tovább ne térjek míg a szarvas láng hozzánk nem fog érni von a vágy látod hogy velük beszéljek És ő felelte Kérésed dicsérni méltó és nincs ok hogy meg ne tehessem hanem tenéked nem szabad beszélni Tudom mit kívánsz tudni és szivessen fogok velük magam beszélni Hagyj hát hogy nyelvedért a görög meg ne vessen Aztán helyét kilesve s pillanatját megvárva míg a láng elébe lebben így hallottam beszélni lelkem atyját Ó ti egy tűzben egyesítve ketten ha örömet tehettem nektek élve ha bármilyen kis örömet tehettem nagy verseimben titeket dicsérve ne menjetek tovább szóljon az egyik milyen tájra vonult meghalni félre S lobogva az antik láng fényesebbik s nagyobbik ága most suhogni kezdett mintha a tüzet szél ujjai pedzik S mialatt csücske ide oda rezgett mintha nyelv volna képes a szavakra magából ilyen hangokat eresztett Elhagyva Circét aki visszatarta több mint egy évig ős Caëta mellett mely Aeneástól még nevét

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p26.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive