archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • ezt mindjárt nyilt szómból értheted meg Az embereknek árthatunk magukban halállal és sebekkel s bitorolva rabolva s gyujtogatva birtokukban A gyilkosok lesznek hát megtorolva a vérengzők a rablók és zsiványok első gyürűben mind külön sorolva Azután kárt az ember önmagának erővel és vagyonának tehet még s a második helyen hiába bánnak kik életüket maguk elvetették vidámság helyett voltak szomorúak vagyonukat szórták s kockára tették Azután erőszakkal még az Úrat sérthetjük megtagadva s káromolva s természetet megvetve s mit az Úr ad Azért bélyegzi Sodoma s Caorsa népét a legszűkebb gyürűnek alja s ki Istenét rossz szívvel szóba hozza Csalást amely mindenki lelkét marja tehetünk avval ki ránk bízva néz még vagy akinek már bennünk nincs bizalma Utóbbi mód csak olyan kapcsot tép szét amellyel a természet keze kapcsolt azért a másik körben leli fészkét a szinlelés s ki hizelegve tapsolt a simonia rablás hamisítás csalás lopás és még több mocskosabb folt De oly kapoccsal is lehet szakítás mely a természeteshez hozzájárul s teszi hogy épen bennünk megbizik más S a szűk körben mely centrumáig tárul a mindenségnek hol Dis tartja székét örök keserv az árulóra hárul S feleltem Mester ajkaid beszédét jól értem oly jól jelölöd külön meg részenkint ezt a tölcsért és a népét De mondd lakói a mocsárözönnek s kiket visz a szél s kiket ver a zápor s kik úgy szidják egymást ha szembejönnek mért vannak Disnek vörös városábol kizárva ha rájuk az Úr haragszik s ha nem miért bűnhődik ez a tábor És ő felelte ekkor Mért lopakszik elméd szokottról nem szokott utakra Vagy lelked mindig másfelé tolakszik Nem emlékeznél már ama szavakra mikkel leirja Etikád a három állapotot melyet sújt ég haragja Mértéktelenség örvendés a káron s bamba baromság Az első kevésbé bántja Istent s kevésbé kell hogy fájjon S ha szellemed e mondást megemészté

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p11.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • zordul De nézz a völgyre látod már folyását a vérpataknak melyben forrva nyög ki erőszakkal bántja földi társát Ó vak vágy s balga düh ti rossz bünök melyekkel úgy izgat e kurta élet s melyekkel úgy gyötör majd az örök Egy ívben hajló árkot láttam mélyet mely mint vezérem mondta e pokolban keríti a síkot mely messze széled És közte s a szirtláb közt hosszú sorban centaurhad fut nyilazó szerekkel mint a vadászok szoktak hébe korban Amint láttak megálltak egy sereggel melyből kiváltak hárman nyillal ijjal előre kiválasztott fegyverekkel És egyikük Mért jöttök ide Mily jaj vár messziről rivalt hogy erre szálltok Onnan felelj ha nem lövök a nyillal De mesterem szólt Innen nem kiáltok Majd Chironnak közelről elbeszélem Vigyázz mohóságod már egyszer ártott Aztán vállamhoz ért és szólt vezérem Ez Nessus a szép Dejanira holtja ki önmagáért bosszut állt keményen Közbül aki fejét mellére hajtja a nagy Chiron Achilles nevelője hátul Pholus haragját misem oltja S a vérpataknak még sok ezer őre jár ott nyilazva ha ki csak kibukkan jobban mint a bűne engedné belőle S már odaérünk hol gyors csapatuk van Chiron vesz egy nyilat s tollával bajszát hátrasimítja hogy ne legyen utban s társaihoz felfedezvén nagy ajkát szól A hátulsó jó lesz észrevenni követ gurít amerre löki talpát halottak lába ezt nem szokta tenni De mesterem már a szügyéhez állva ahol a lóból ember kezde lenni felelt Biz él ez Nékem kell leszállva kisérnem e homályos völgyön átal szükségből jött nem jókedvből az árva Valaki megvált az allelujától hogy engem ez új kültedésbe tégyen Nem lator ez s bün engemet se vádol De az Erőre melyben bízva mégyen lábaink lépte e szokatlan utra adj egyet a népedből aki védjen és a gázlóig igazítson utba s egy embert ott hátán átvinni bírjon mert ez nem szellem hogy röpülni

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p12.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • volna de mert a dolgot el nem tudta hinni mondtam ami nekem is szívem nyomja De mondd ki voltál s ő meg fogja vinni hálából friss hired föl majd a földre hova őt sorsa vissza fogja híni S a törzs Édes szód olyan vággyal tölt be hogy nem hallgathatok ne haragudj hát ha késtetlek kissé szót szóba öltve Én voltam ki Frigyes szivének kulcsát tartottam mindakettőt és kezembe a kulcs kizárva és bezárva úgy járt hogy nem jutott titkába senkisem be hű voltam a nagy hivatalban álmot és vérverést áldoztam jó hiszembe A kéjleány aki Cezárról álnok s kéjenc szemét el sohse forditotta Udvar Bünének hívják Közhalálnak mindenki lelkét ellenem szitotta s a feltüzeltek Cézárt feltüzelték hogy tisztességem gyászra vált miatta Igy lettem a létnek megvetve terhét igaz magam iránt igaztalanná sírban remélve a gyalázat enyhét Új gyökeremre esküszöm szavam rá sohse volt semmi ami lelkemet nemes uramtól hűtlenségre vonná S ha egyőtök még földre felmehet támassza föl emlékem mely irigység csapástól még most is holtbeteg Megállt és Most míg hallgat egy kicsinykét szólt hozzám költőm ne veszítsd idődet szólj kérdezd hogyha vágyad telve nincs még De én feleltem Te kérdezzed őtet arról amit vélsz hogy tudni kivánok én nem tudom olyan sirás erőtet Hát ujrakezdte Hogyha azt kivánod hogy szivesen tegye amire kéred fábazárt szellem néki te se szánjad megmondani hogyan szorúl a lélek e fák göcsébe s mondd meg még ha bírod lesz e kit egykor elbocsát e kéreg S láttam hogy a törzs sisteregve sír ott s sóhajszellője ilyen szóban enyhült Röviden néktek megfelelni bírok A zordon lélek teste még ki sem hült amelytől magát maga tépte el kit Minos e hetedik körbe lenn küld ide hull s nincs neki jelölve hely hanem hová a sors vetette magnak ott sarjad mint a tönköly magja fel S a

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p13.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • a lángot fekszik megvetőn dacolva mintha záporból rá nem esne kéve És ez a Nagy maga egyszerre hallva hogy róla kérdem költőm így rikácsolt Ki élve voltam az vagyok ma halva Fárassza holtra Zeusz a kovácsot kitől éles villámát kapta hajdan amellyel engem dühében levágott fárassza holtra mind az Aetna aljban egymás után mind fekete kohában könyörgve Jó Vulkán segíts te rajtam mint ahogy tette flegrai csatában nyilazzon engem üssön ahogy üthet Mégsem fog kedve tellni bosszújában Vezérem szólt most soha keserübbet nem hallék tőle korholóbb beszédet Ó Capaneus hogy még most se csügged a büszkeséged az a büntetésed Dühödnél hozzád illendőbb jajakkal nem verhetnének semmi szenvedések Majd hozzám fordult szelidebb ajakkal Ez egy a Théba vívók hét vezére közül ki Istent megvető haraggal gúnyolta most se várjad hogy dicsérje de amint mondtam káromlása válik lelkének épen legméltóbb diszére Most jöjj mögöttem és vigyázva járj itt ne tedd a lábad az égő homokra a bokrok közt jőjj ne lépj a határig Némán mentünk S az erdő törpe bokra alól im egyhelytt kis folyó özönlik még most is borzaszt vörös habja fodra Mint aminő a Forró tóból ömlik amelynek víze a bűnös nők víze át a homokon e hab úgy gyüremlik Feneke medre fala izrül izre kövezve partja széles útnak irtva hogy rögtön láttam utunk erre visz le Mindközt ami szemünk előtt kinyilt ma mióta a nagy Portán túl valánk melynek küszöbje senkinek se tiltva csodásabb dolog nem várt egy se ránk mint e patak melynek ha gőze éri a lángot rögtön elhal mind a láng Igy hallottam vezéremet beszélni miért is mindjárt kértem tőle szépen az étket mellyel mindig vágyom élni Egy puszta föld van tenger közepében szólt akkor ő melynek a neve Kréta aranykor volt királya idejében Egy hegy van ott hajdan gyönyörü séta Lomb csermely Ma messze kerűlik

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p14.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • évig magát a tűztől nem védhetve fekszik Azért csak menjünk te a parton én itt míg seregemhez mely bolyong siratva örök baját a Törvény visszatérít Nem mertem hozzá szállni fenn maradva az úton mentem meghajolva mélyre mint ki minden tiszteletet megadna Kezdé Mily sors mily végzet hajt e mélybe Halálod előtt hogy jöhetsz pokolba S ki ez ki néked útat int az éjbe Még el sem értem teljes férfikorba feleltem ott fönn még derüs világgal eltévedtem egy völgyben szertebolygva Csak tegnap fordulék feléje háttal amint ez reggel feltünt íme szemben ki most haza visz e mély úton által Csak csillagod kövessed jó hiszemben felelt előtted a Hír réve nyílva ha jól ismertelek még életemben S ha ily korán nem estem volna sirba munkádra látva hogy az ég akarja tán én volnék ki bátorítni bírna De gonosz a nép háládatlan alja mely szirtes Fiesoléból szállt le hajdan s kőbölcsejét meg nem tagadja sarja mert jó léssz hozzád rossz fog lenni majdan s ez érthető is mert érhet e édes füge fanyar kökénnyel egy bokorban Vak népség róluk régi közbeszéd ez irigy és gőgös fösvény kapzsi fajta vigyázz magadra hogy velük ne vétkezz Számodra nagy hírt tart a sorsnak marka s még mindakét párt éhes lesz nevedre hanem a fűtől messze marad ajka E fiesoléi barmok sárba vetve hányjanak almot magukból maguknak és ne tiporják azt a szent füvet le mely trágyájukon még fakadni tudhat a római magvakból melyek egykor midőn épült e bűnfészekbe hulltak Ha kedvem szerint menne mondtam ekkor ön még fönn élne fönn a földi sorban és várná mostan szép derűs öregkor Mert mindig a szivembe vésve hordtam atyai képét ama nyájas szemmel amint tanított fönn a régi korban Hogy örökíti meg magát az ember s ezt illik hogy nyelvem hirdesse sírva amíg rám nem borul a síri szender

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p15.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • én ki kínom itt velük nyöszörgöm Rusticucci Jakab valék az asszony volt mindennél inkább ami megölt fönn Lett volna ernyőm hogy láng ne havazzon ledobom magam közibük bizonnyal s nem vélem hogy vezérem megakasszon De megsütött volna a tűz azonnal És jó kivánságom ölelni őket nem tudott megbirkózni az iszonnyal Hogy vetném meg szóltam a szenvedőket de olyan bánat kelt zavart szivemben amelyen lelkem csak lassan ha győzhet Kivált mióta mesterem is engem figyelmeztetett illendőn beszélni s hogy oly férfiak jönnek mint ti szemben A hazátokban kezdtem én is élni hol műveteket tisztelt nevetekkel gyakran hallottam s szoktam is dicsérni Most az epétől a mézig megyek fel mint igérte utam igaz vezére de lejutnom előbb a centrumig kell Ha akarod hogy még soká kisérje tested lelked így felelt a szellem s hogy még a hírnek fénye túl is élje mondd meg van é bátor szív s régi jellem még városunkban s minden aminek kell vagy végzés volt hogy mindez messze kelljen Borsiere Vilmos aki e sereggel nem régen nyög még ott megy nézd csak az ott eleget búsít minket rossz hirekkel Új néped és hirtelen könnyü hasznod rád annyi túlzást s gőgöket idéztek Firenze hogy már magad is panaszlod Kiálték s szemeim magasba néztek s ők hárman értve hogy nekik feleltem mint aki igazat hall összenéztek S ez lett a válasz melyet íme nyertem Ha többe máskor sem kerül beszéded boldog vagy szólhatsz szabadon s emelten Hanem ha elhagyod majd e setétet és visszaszállsz a kedves csillagokhoz és hogy Lenn voltam jól esik mesélned rólunk is majd a felvilágba hirt hozz Most a kör megtörik s mindannyi fut már kavargva lábaik mint szárny ha csapdos Előbb mint egy Áment mondani tudnál eltűntek ők s vezérem jónak látta menni tovább nem állni itt az útnál Követtem s nem sok útat hagyva

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p16.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • oda hol űl a sok szomoru lélek Kínjuk kibuggyan s könnyet könnyre sajtol s hol itt hol ott kezükkel védekeznek hol a gőztől hol az égő talajtól Az ebek nyáron épigy cselekesznek orral vagy lábbal csípéstől ha telten bolhával léggyel összeverekesznek Amint néhánnyal szembenézni mertem akikre a fájó tűz rácsapódott senkit sem ismertem de megfigyeltem hogy mindenik nyakán egy táska lóg ott melyeknek volt bizonyos színe címe s rossz szemük e táskára kapcsolódott Amint nézni közéjük mentem íme egy sárga táskán látok egy oroszlán alakot és arcot de kék a színe S szememmel rajtuk még tovább motozván egy másik táskát láttam vérveresset s vajnál fehérebb lúd ült a pirossán És egy kövér disznóval címeresset fehér táskán hallottam rám rivallva szólni Hát ez idelenn mit kereshet Eredj tovább De mert még nem vagy halva tudd meg hogy szomszédom ha ő is eljő Vitaliano itt fog ülni balra Én vagyok itten Padovából első flórenciek közt kik csak ezt dudolják fülembe Majd a főlovag is eljő hozva a táskán három nagy sasorrát Itt száját vonta és nyelvét a résen kidugva mint barom ha nyalja orrát S én félve hogy haragszik majd ha késem az ki meghagyta ne késsem sokáig elhagytam e bús lelkeket egészen S láttam hogy mesterem hátára mászik már fel is mászott a vad szörnyetegnek és szólt hozzám Légy bátor s jól vigyázz itt lefelé most már ily lépcsők vezetnek mássz rá elül hadd üljek én középen hol farkai bennünk kárt nem tehetnek Mint aki visszatérni érez épen nagyednapos lázat már körme kékül s árnyat ha lát remeg minden ízében olyanná lettem én is e beszédtül de szégyen jött rám amely tenni szokta hogy hős lesz a hős úr szolgája végül Feltelepedtem a két nagy lapocka közé s ha kihozhattam vón egy árva hangot igy szóltam volna Fogj karodba De ő

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p17.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • vezérem is megállva türte hogy látni kissé vissza is mehessek S az ostorozott szememet úgy kerülte hogy földre nézett de hiába volt az mert rászóltam Te ki szemed a földre sütöd le ha nem hamis arcot hordasz te vagy Venedico Caccianemico de mi vitt rá hogy kínban itt sikoltasz S ő Nincs jókedvem szép szókra tanító nem is felelnék ha nem volna hangod régi világról emlékem újító Én voltam ki a kitünő kalandot a grófnak a szep Gizellát szereztem melyről bolond hírt annyi pletyka mondott S nem vagyok itt Bolognából egyetlen sőt van itt földim annyi mint a tenger nem mond sipát az egész kerületben Savena s Reno közt ma annyi ember gondolj a bolognai kapzsiságra s aztán egyéb szavam elhinni nem kell S míg így beszél egy démon hátba vágja a nagy korbáccsal és kiált Előre Itt nem csinálhatsz üzletet rimákra S én visszamentem most és útam őre elvitt egynéhány lépéssel odáig ahol az első szirthíd nyúlt előre Elég könnyen másztunk a híd csucsáig s megálltunk jobbra visszanézve balrul mint a külső köröktől aki válik Mikor középen voltunk ahol allul nagy ívet tát a híd a bűnösöknek Nézz le szólt költőm most e szirtkarajrul azok közt kik lenn ostorozva nyögnek még nem láthattad arcát némelyeknek mivelhogy vélünk egy irányba jöttek S így kezdem az ős hídról a menetnek azt a részét szemlélni kik a másik oldalon szintén ostorral üzetnek Nézd azt kiről a fenség úgy sugárzik szólt kérdés nélkül jó vezérem ajka és nem sír míg a többi kínban ázik Milyen királyi most is még az arca ő az a Jázon aki drága gyapját Colchisnak bátor cselével kicsalta S Lemnos szigetnek is hajózta habját hol olyan vakmerően küldte halni férjét a sok kegyetlen hölgy meg apját És ott ő csalta meg csábítva talmi igéretekkel ifju Isiphilét aki társnőit mind

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p18.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive