archive-hu.com » HU » E » EMBERFIA.HU

Total: 266

Choose link from "Titles, links and description words view":

Or switch to "Titles and links view".

  • égnek sem pokolnak Mester s mely kín ez mely őket leverte hogy ilyen gyászos jajgatásra kelnek Elmondom néked röviden felelte Vak napjaik oly szürkén s tengve telnek s halniok lehetetlen délibáb hogy bármilyen más sorsot irigyelnek Hirüket elfeledte a világ megveti őket igazság és részvét Ne többet róluk nézd meg s menj tovább És szemem amig eltünődve néz szét egy lobogót lát mely forogva száll száll mintha félve kerülné pihenését Nyomában nagy menet tolongva jár jár annyi hogy sohse hittem földön járván hogy annyit eltiport a zord halál már Hogy ráismertem párra köztük állván láttam árnyát és megismertem annak aki a nagy Lemondást tette gyáván Mindjárt tudtam hogy e csapatba vannak gyatrák akik kedvében járni féltek Istennek úgy mint a Boldogtalannak E nyomorultak kik sohasem éltek mezítlen voltak s vérük csípve szítták dongók és darazsak pokoli férgek Vérbarázdával arcukat boríták s könnyel a vér lábukhoz folyt keverve hol undok hernyók nagy mohón fölitták S láttam mögöttük másra is figyelve egy nagy folyót néptől nyüzsgött a partja S Mester engedd meg szóltam szót emelve hadd tudjam kik s kinek törvénye hajtja hogy úgy tolongnak túlsó partra futni amint e rekedt fény itt látnom adja És ő felelt Meg fogod rendre tudni mihelyt az átkos Acheron folyóra fogunk ez út végéhez érve jutni Szemem lesütve szégyennel e szóra némán amíg elértük ott a partot mentem hogy ne legyek háborgatója S im a folyón felénk egy gálya tartott rajta egy agg régi szőrtől fehéren s Jaj nektek hitvány lelkek igy rivalgott Eget látni már egyik se reméljen Jöttem hogy majd a vizen átkisérlek tűzbe fagyva örök sötétbe mélyen S te itt közöttük élő testű lélek hordd el magad távozz e holt seregtül De mikor látta hogy odébb se térek szólt Más réven más útakon keresztül könnyebb deszkán jtuthaszt csak átkeléshez nem itt én

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p3.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive



  • ellen Ki tudhat é innen valaki menni akár maga akár más érdemével S ő ki előtt szavam rejtélye semmi felelt Hogy idejöttem nem sok évvel utóbb láttam leszállni egy Erőst fején koronás győzelem jelével Kivitte Évát s Ádámot az őst s Ábel fiuknak és Noénak árnyát s Mózest a jámbor törvényhozó hőst Dávid királyt s Ábrahám pátriárkát s Izraelt s atyját s gyermekeit egybe és Rákhelt a megszolgált drága mátkát és mást sokat ki mind a mennybe megy be s előttük még ezt feltárom ma néked teremtett lélek nem jutott a Kegybe Nem álltunk meg míg mondta e beszédet jártuk az erdőt árnyak éjjelén át s szellemektől sűrü sűrüséget Nem messze volt hogy útunk némi célját érjük a csúcson mikor lángot láttam mely legyőzte a homály egy karéját Bár ettől még egy kissé messze jártam mégis noha nem láttam az egészet láttam hogy tisztes nép tanyáz e tájban Te kit magasztal tudomány s müvészet kiknek jutott itt kegyből ennyi bőség kiket különböztet meg így a végzet S felelt Hírnevük tette s a dicsőség mely korukból korodba visszacsendül hogy megtisztelte őket az erős Ég S hallám hogy egy hang szellem hangja zendül Tiszteljétek a fenkölt dalnokot Elszállott árnya hozzánk visszalendül Amint e hang hallgatva elnyugodt láttam felém közelgni négy nagy árnyat bú s öröm nélkül mindenik nyugodt S kezdé jó mesterem Ha erre járnak nézd meg az elsőt a kezében szablya s vezérként követik a többi hármak Homérosz ez költők legmagasabbja gúnyos Horác jön ő utána névleg s Ovidiusz s Lukánusz távolabbra ők is velem viselői a névnek mellyel ama hang illetett becsülve köszöntenek illőn partján e révnek Igy láttam iskoláját összegyülve a legmagasabb ének mesterének ki többi felett sasként száll repülve Most egymással pár szót beszélgetének mesterem nyájasan mosolygott ekközt s nyájasan fordultak felém a vének És megtisztelni engem minden

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p4.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • kis enyhülést sem ér meg S mint búsan szólva szállnak őszi darvak légben magukból hosszu sort kötözvén úgy sírtak itt ez árnyak únt siralmat a mondott forgatagban szállva görbén És én kérdeztem Mester kik lehetnek kiket úgy ostoroz e szennyes örvény És ő felelt Vezére e seregnek amelyről benned tudni kelt kivánság császárnője volt soknyelvű tömegnek Míg élt a bujaságnak járta táncát s ezért rendelte illik ami izlik hogy életének kisebbítse gáncsát Ez Semiramis akit tudniillik férje Ninus hagyott a trónon hátra merre ma szultán birodalma nyílik Ott jő kit Aeneásért ölt a máglya mert holt Sychaeus ellen élni lázadt utána jő a kéjes Kleopátra Ott volt Heléna ki miatt csatázott ádáz kora ott volt a nagy Achilles kit végre is szerelme leigázott Láttam Párist Tristánt s megannyi híres árnyat ujjal mutatva mint kinek szerelme miatt lett halála véres És hallva sorban hogy nevezi meg költőm a régi daliákat nőket érzém szememben részvétkönny remeg És kezdtem Mester ama szeretőket hadd szólítsam meg kik ott messze járnak s úgy látszik a szél viszi könnyen őket S felelte Lesd ki mikor erre szállnak és kérjed ama szerelem nevében amely röpíti őket erre várnak Mihelyt a szél közelre hozta szépen szóltam hozzájuk Ó szomoru lelkek jertek felénk ha Más se tiltja épen Miként a gerle melyet vágya kerget száll egyenest a légen át az édes fészek felé s szárnyat vigan emelget úgy e szerelmi pár felénk a vészes légben elválva Dido csapatától hálával jött a részvevő beszédhez Ó jóságos lény nyájasszavu bátor ki eljössz égő legünkbe a földről amely még nedves vérünk bíborától ha nem volna imánk az égi körtől elzárva kérnők legyen béke rajtad ki szánod a kínt mely ajkunkra föltör Hallani vágysz vagy szólni akar ajkad beszélünk mi vagy figyelünk igédre amig a szél mint most egy percre hallgat Ott születtünk

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p5.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • hágott egy egy embernek látszó ürre lyukra Földön hevertek sorban mint a zsákok csak egy volt aki hirtelen felugrott amint előtte elhaladni látott Ó te ki végigjárod ezt a poklot előbb kezdtél mint én végeztem élni megismered e lábad kibe botlott Talán változtál kezdtem én beszélni megváltoztat a szenvedés ha hosszabb Sohsem látottnak tudnálak itélni De mondd ki vagy s mily végzet ostoroz s szab e kínos helyre s ilyen lakolásra hogy ha van súlyosabb nincs egy se rosszabb Felelt A napos létben honfitársa voltam városod népének mely telten irigységgel már kész a csordulásra Előttetek Ciacco nevet viseltem Falánkság káros bűne a nyakamba azért látsz itt záporban záporverten És én bús lélek nem vagyok magamba mert mindezek hasonló kínnal állnak hasonló bűnért S elnémult a hangja És én feleltem Ciacco ez a bánat úgy súlyosul rám hogy könnyezni tép de mondd ha tudod milyen sorsra várhat a meghasonlott városban a nép van é benn igaz szív és mondd okát majd mért hogy közénk e bomlás átka lép Felelte Vív a két párt hosszu párbajt s majd vérre megy s száműzve lesz az egyik melyet a vadpárt más vidékre áthajt De erről is a dicsőség levedlik három év s a másik győz erejével annak ki átallt szintvallani eddig S sokáig jár majd magasan fejével s az ellenpárt súlyos iga alá jut s örök sírásban és szégyenben évell Igaz van kettő s nem hajt senki rájuk irigység és fösvénység és kevélység minden sziveknek ez három szikrájuk Itt a panasznak szakította végét S én szóltam Hadd hogy hallgatód lehessek és add meg nékem néhány szó kegyét még Farinata s Tegghiaio oly nemessek s Rusticucci Jakab Arrigo Mosca kik életükben mindig jót kerestek hol vannak hogy lelem meg és mi most a részük ezt tudni lelkem vágya sürget ég édessége vagy pokolnak mocska S

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p6.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • csupa pap van És ő felelt nekem Mindannyi balga kancsaleszű volt első életében s költekezését nem az ész sugalta Hiszen a szavuk erről ugat épen körük két pontján hol kettéverődnek mint ahogy vétkeztek kétféleképen Ezek papok még a szőrük se nőtt meg fejük bubján pápák meg kardinálok no biz a pénzzel ők sokat vesződnek S én Mester mért hogy köztük nem találok kéne pedig találnom ismerőset kik ilyes bűnnel szennyesek valának Felelt Hogy téves kételyed legyőzzed életük mely erényt ismerni ronda ismertelenné rondította őket Verődnek folyton e két régi pontra és ki hajatlan ki csukott marokkal ébrednek sírból majd a régi gondra Mert rosszul adtak s rosszul dugtak okkal hulltak a szép világból e zsivajba mely hogy milyen nem festem több szavakkal Látod fiam most mily tönő sohajba tün a szerencse kincse s szertepattan melyért annyian futnak annyi bajba Mert minden arany mi a hold alatt van és volt nem tudja tenni hogy e lankadt árnyakból egy nyughasson mozdulatlan Mester feleltem a Szerencse mondtad Ki e Szerencse erre most felelj még hogy így karmában tartja földi jónkat És ő felelte Ó tudatlan elmék milyen sötétség nehezül tirátok Nos szeretném ha szavam jól figyelnéd Az aki túlra mindenen kilátott egeket alkotott s vezért azoknak és hogy mind mindre vethessen világot felosztá fényét egyenlőn a soknak de éppenúgy rendelt szolgát vezérül azoknak is kik e földön ragyognak hogy jókor egy nép egy család kezérül máséra hajtaná a földi jókat vakon nem tudva emberek eszérül Igy ha egy nép virul szomszédja kókad az ő itéletét követve mellyet éppúgy nem sejthetsz mint füben kigyókat Tudásod nem számít végzése mellett itél és végrehajt mint a többi isten kinek amire a hatalma terjed Az ő cseréinek nyugvása nincsen mert örök törvény hajtja lenni gyorsnak mihelyt jön egy új akit fölsegítsen ő az kit szóval sokan ostoroznak

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p7.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • mire nézel Ismerlek jól bár minden tagod lucskos Ekkor a csónakot megkapta kézzel de költőm visszalökve rárikoltott Lódulj a többi ebhez Mégse mész el Aztán arcon csókolva átkarolt ott s dicsérve szólt Haragos büszke szellem Boldog az asszony ki méhében hordott Lám ez míg élt dölyfös volt durva jellem emlékét nem diszíti semmi jóság azért dühöng most árnya minden ellen Hányat tart nagy királynak a lakósság kik itt fürödnek sárban mint a disznók és hagyatékuk átok és adósság És én Szeretném mester ezt a disznót egészen e moslékba látni bukva mielőtt azt ladikkal végigusznók S ő Mielőtt e csónak odajutna hol a part látszik kedved tell remélem mert ez a vágy teljesedésre jut ma S valóban ezt azonnal meg is érem mert a sáros had mind ez egyre fordul amiért most is az Urat dicsérem Hajrá Argenti Filippóra mordul mindannyi s a bizarr flórenci lélek fogát saját husába vájja mordul S ott hagytuk többet róla nem mesélek De fülem most egyszerre jajszavat hall s szemem tágulva a homályba mélyed Fiam szólt költőm nyájas indulattal már Dis városa a ködből kifoszlik szomoru néppel és szigoru haddal S szóltam Már látom mester ott magaslik ott lenn a völgyben sok tornyos mecsettel s mintha tűzből jött volna úgy piroslik És ő Vörösre festi lángecsettel örök tűz mely belül hevíti mint e mélyebb pokolban láthatd tenszemeddel S a mély árokba mely keríti minde vigasztalan vidéket behajózunk sánca mint vasfal tűnt a szemeimbe S előbb egy nagy kerülőt végigúszunk aztán egyszer megálla hajónk Kiszállni Itt a bejárás mondja kalaúzunk S láttam több ezret fenn a kapun állni égből esettet istenigazában dühöngve szólva Ki mer erre járni haláltalan a halott nép honában És bölcs vezérem intett hogy szeretne velük beszélni titkon és magában Haragjuk ekkor kissé csendesedve szóltak Te jőjj magad s ez visszatérjen ki oly

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p8.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • A derekukat zöld kigyók övezvén haj helyett hordtak apró sziszegőket halántékukra mélyen leeresztvén És ő ki jól ismerte rég e nőket a Könnykirálynő szolgáló leányit A zord Erinnysek szólt nézd meg őket Megéra első balról kezdve számit jobbról Alektó könnyet önt özönnel középen végzé Tizifoné áll itt Mellét hasítá mindenik körömmel és tenyérrel csapkodta kiabálván hogy költőmhöz simultam félelemmel Medúza jer Legyen belőle bálvány zúgtak lenézve rám Lám Thézeusz se bűnhődött meg birodalmunkba szállván Fordulj el s szemed eltakarva csukd le mert hogyha jő a Gorgó és te látod nem tudom többet felvilágba jutsz e Igy szólt a mester s maga visszarántott s szemem előtt nem bízva a kezemben saját kezével fedte a világot Ó ti kik éltek józan értelemben lessétek mily tan látható keresztül elfátyolozva különös rimemben Most a zavaros habokon keresztül iszonnyal teljes hang dörgése hallik hogy mind a két part tőle összerezdül Mint mikor hirtelen szél felmorajlik az ellenséges forróságon át üti az erdőt fékevesztve zajlík és tép ver visz lombot és koronát maga előtt a nagy port hajtja büszkén szalajtja a nyájat és pásztorát Ekkor szemem feloldta szólva Tüstént irányozd szemed idegét a régi tajtékra hol legsűrübb sűrü füstként Mint a béka ha ellensége néki feltűnik a nagy kigyó mind lebúvik míg csak a sárnak fenekét nem éri ugy láttam hogy rettenve meglapúl itt sok ezer lélek Egy előtt ki gázol száraz lábbal Styxen át a kapúig Arca előtt balját mozgatva párszor a sűrü ködöt úgy hajtotta félre és nem látszott törődni semmi mással Jól láttam hogy az égből jött segélyre és mesteremhez fordultam ki intett hogy nyugton álljak meghajolva mélyre Ah milyen volt mily megvető tekintet A kapuhoz jött mely kinyilt előtte rögtön amint egy vesszővel legyintett Ó megvetett nép égnek számüzötte kezdé amint a zord küszöbre hágott honnan e gőg mely lelketekbe nőtt be

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p9.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive


  • mindent elbeszéltem szemöldökét kissé felvonta tőlem s szólt Őseimmel és velem mig éltem s pártommal gyakran mertek szembeszállni s én harcban őket kétszer sem kiméltem És bár száműzték s érte őket bármi feleltem mindakétszer visszatértek az önéi nem tudtak így csinálni Ekkor a nyílt sírból egy más kisértet látszott felemelkedni de csak állig gondolom fel nem állt csak úgy kitérdelt Mögém tekintett mint ki látni vágyik nincs e velem még társ vagy más kiséret majd mind kinek reménye füstbe mállik sírva mondá Ha e vak tömlöcéjet így végigjárni biztat büszke lelked hol van fiam s mért nem jön szinte véled S feleltem Nem a magam lelke kerget ez biztatott itt ki iránt Gidód tán megvetés volt mit szivében rejtett Szavai és e bűntetési mód előttem már elárulták kilétét azért intéztem így helyén a szót És ő felnyúlva hirtelen Hogy értéd kiáltott Volt Nem él már Sírba rokkant Nem érzi már a fénynek édességét Zavarba jöttem hangom meg se mukkant S ő észrevévén hogy felelni késtem hanyatt bukott és többet fel se bukkant Most a másik nagy árny sírjára néztem ki alattam volt és kinyúlni nem szünt s nyakát sem billentette csipejét sem Ha szólt folytatva mit beszélni kezdtünk nem tudtak az enyéim visszatérni az jobban fáj mint hogy e sírba vesztünk De ötvenszer sem fog majd visszatérni ez éj úrnőjének arca az égre s meglátod mily nehéz az visszatérni De úgy juss még föl az édes vidékre hogy igazat szólsz e nép mért haragszik az enyéimre mintegy ellenségre Feleltem Bosszud tette s szörnyü lakzid melytől piros hab folyt az Arbiában hogy templomunkban ilyen ima hangzik Fejét megrázta sóhajtván magában s szólt Ott nem magam voltam és valóban volt okom menni többiek nyomában De magam voltam hol mindenki szótlan tűrte a nagy végzést Firenze ellen ki nyiltan annak védelmére szóltam Maradékod

    Original URL path: http://www.emberfia.hu/Kultura/Kultura%20almappai/dante%20almappai/p10.htm (2016-05-01)
    Open archived version from archive